A magamfajta (a szerző fizikatanár) elálmélkodik ekkora pontosságon: ez azt jelenti, hogy az épület teljes határolófelületének lemérése négyzetcentiméterre pontos volt: 492,0000m2?
Természetesen nem. A mérnök nem kutató. Ő maga is tudja, hogy például a 0,5-ös légcsereszám az nagy valószínűséggel valami 0,3 és 0,8 közötti érték, de ritkán ettől eltérő is lehet. De ha törvény szerint 0,5, akkor azzal számol, mert nem modellez, hanem jogszabályt alakalmaz. Ahogy a bíróságon nem igazság, hanem jogszolgáltatás folyik, a mérnök szabvány-alkalmazást végez, nem foglalkozhat a megérzéseivel. (Hogy akkor most a „polisztirol hab, amelyre rávakolnak vagy rábetonoznak” mégsem 45, hanem csak 15%-al nagyobb hővezetésű) Ilyen módon az ellenőrizhetőséget is csak úgy érti, hogy a számolás és a szabványalkalmazás ellenőrizhetősége. Ha mindenki két tizedessel számol, akkor bárki számítását ilyen módon megismételve ugyanazt kell kapjuk, ha mindketten jól számoltunk. (Manapság persze a számítógépek titokban 8 sőt 16 jegy pontossággal számolnak, ez a szokás azonban régebbi eredetű)
Algoritmus-végrehajtásra tökéletes a számítógép, csak egy jó szoftvert kéne írni. Az egyszerűsített számítással előállított tanúsítvány jóval olcsóbban legyártható lenne úgy, ha nem kellene feltétlenül hozzá épületgépész. Egy kérdőív végigvinné a felhasználót a teljes külső felületen, bekérve falvastagságot, rétegrendet, becsatlakozó (hőhíd) falak és födémekét is, nyílászárók típusát, méretét, elhelyezkedését a rétegrendben, stb., stb. Végül kiadja a fűtési energiaigényt, aztán lehetne tovább kérdezősködni a kazánról... Lényegében egy szájbarágós felhasználói felülettel ellátott WinWattot képzelek el, legalább részben webesítve. Ez egyrészt az eredmények központi adatbázisban tárolása-visszakereshetősége miatt kellene, illetve egyszerű lenne a szoftver illetve a "hasznos tanácsok energiatakarékos korszerűsítéshez" rész naprakészen tartása.
Csak nem gondolom, hogy maga az eladó fogja majd felvinni az adatokat? De gondolom, az eladó (bérbeadó) vagy ha nem tudja mi a különbség B30 és Porotherm38, EPS és XPS között, akkor a megbízottja, aki akár lehet épületgépész is. A felelősség minden esetben az eladóé, ha a valósnál jobb adatokat ad meg, utólag perelhet a vevő. Jelenleg ez nem egyértelmű, pl. mi van, ha az eladó az új házához átvisz a padlásról pár guriga üveggyapotot? Ki a felelős azért, ha a tanúsítvány nem valós?
És mivel a szoftver ingyen dolgozik, a tanúsítványt kíváncsiságból bárki megcsináltathatja, akinek van kedve méricskélni a lakását, nő ezáltal a köztudás, és remélhetőleg csökken az energiafelhasználás.
Már csak létre kéne hozni ezt a közjószágot, ami egyszeri komolyabb beruházás, bár országos szinten szinte semmi. Ahhoz képest, hogy hány mérnökóra (ami állítólag 17eFt) megy el országosan a tanúsításra, amit a monopoljoggal rendelkező auditorok zsebelnek majd be, szinte semmiség. Persze éppen meg lehet érte dolgozni, mert tényleg amíg akár egy régi, gyári tanúsítással nem rendelkező ajtóról megállapítja, hogy mennyi az U-ja, hát akár azon is egy órát elszórakozhat. Csak kérdés, hogy termel-e eközben ekkora társadalmi értéket? Ha rövidlátóan nézzük, akkor igen. Ha a kormány rendeletet hozna, hogy mondjuk minden házasságkötéshez kötelező egy Ózdi Kohászati Művekben gyártott erényöv megvásárlása, (ami persze nem olcsó, hiszen az erényöv-kovács speciális szakképzettségét és gyakorlatát meg kell fizetni), akkor ezzel picinyt megnőne a GDP, hiszen sok ember vásárol számlára erényövet, a kohászok, kovácsok bevétele nő: összegészében több termelési érték keletkezett, hurrá, lendületben az ország. De ez nem szabadpiac, nem valódi érték.
Sajnos az érdekeltséggel van baj: az épületgépészek pont annyira ellenérdekeltek, mint a pedagógusok lennének egy óraszámcsökkentéssel járó internetes távoktatási programban.