Forgások, morgások energiaügyben

A modell illesztése a biosolar.hu mérési adataira

2. rész: két kolektor pontosabb modellezése

I. rész: alapok, egy egyszerűsített modell

A kollektorokkal a nap hőjét próbáljuk hasznosítani. A légkollektorok levegőt melegítenek, a meleg levegővel fűtési idényben a lakást fűtjük, fűtési idényen kívül üzemen kívül van. Létezik arra sikeres próbálkozás, hogy egy levegő-víz hőcserélőn (=bontásból származó teherautó-hűtőn) meleg vizet készítsünk, de ezt többe kerül üzemeltetni mint egy tisztán vizes rendszert (a szivattyún kívül a ventillátort is működtetni kell), és megvalósítani sem egyszerű.
Előnye, hogy a napkollektoros fűtésrásegítésnek egy viszonylag olcsón megvalósítható módját jelentik. A hőtároló maga a lakás tömege, nem kell tehát tárolóra költeni. Nem kell a fagyállóságon sem gondolkodni.
Hátránya, hogy a levegő kis tömege miatt a napkollektor teljesítményének elszállításához nagy átmérőjű csövek és viszonylag nagy légsebesség kell. Ez azt jelenti, hogy nem hangtalan a működése, zavaró lehet, és a befújás irányéval is ügyeskedni kell, hogy ne kerüljünk a légáramba. A nagy légsebesség nagy (akár 40-50 W) ventillátor-fogyasztással is jár, ha viszont kisebb teljesítményű ventilátort használunk, akkor a kollektorban a levegő hőmérséklete nagyon megnő, a hatásfok pedig lecsökken.
Hogy az alapösszefüggések világosak legyenek, először egy faék egyszerűségű légkollektoron mutatom be az alapösszefüggéseket, később bonyolítom a valósághoz. Szóval képzeljünk el egy sík fémlemezt, a hátsó oldala mögött áramlik a fűtendő levegő, elöl hőszigetelő levegőréteg, előtte üvegfedés. Ha az egyszerűség kedvéért feltesszük, hogy a fűtendő levegő mögött tökéletes hőszigetelés van, akkor ilyen egyszerűsített áramköri rajza van a kollektornak:

Ja, ha valaki nem tudná, a hőáramok az elektromos áram analógiájára számolhatók, a feszültségnek a hőmérsékletkülönbség felel meg, az áramnak a hőáram, az ellenállásnak a hőellenállás (az U-érték reciproka)
A narancs nyíl jelöli a bejövő hőáramot (napenergia mínusz optikai veszteségek), az abszorberen kialakuló (ismeretlen) hőmérséklet Ta, az áramoltatott levegő hőmérséklete Th, a külső hőmérséklet Tk. (Az áramoltatott levegő jelentősen emelkedik, az áramoltatott levegő hőfoka tehát egy kollektor-szeletre jellemző, illetve közelítő számításhoz használhatjuk a beömlő és kiömlő levegő hőfokának átlagát) Látszik, hogy a piros nyíllal jelölt veszteségi hőáram úgy csökkenthető, ha növeljük a piros ellenállás értékét. Ez megtehető kétrétegű, háromrétegű fedéssel, de ennek az optikai hatásfok csökkentése az ára. Ha a nyereség-irányú hőáramot  növeljük, akkor is csökken a veszteség, Ta csökkenése miatt. A zöld nyíllal jelzett nyereségi hőáram úgy növelhető, ha az áramló levegő Th hőmérséklete minél kisebb. Nagy légsebességgel elérhető, hogy az áramló levegőt ne hagyjuk nagyon felmelegedni - de az  már eleve a belépési ponton melegebb, mint a kinti hőmérséklet. A másik lehetőség, hogy a zölddel jelzett ellenállást minimalizáljuk. Ez jelen esetben a fém és a mögötte áramló levegő közötti hőátadási tényező reciproka, ami szintén a légsebesség növelésével csökkenthető.
Az egyenletek némi átrendezésével (képként itt a levezetés, ha valakit érdekel) a következő képletet kapjuk a hatásfokra:

Látható, hogy a hatásfok a hőkülönbség és a beérkező napenergia hányadosának függvénye, emiatt is szokták a napkollektorok hatásfokát
hatásfok = A - B*deltaT/I
formában megadni, ahol A és B mért konstansok. Azt szokták mondani, hogy ebben a képletben "A" az optikai hatásfok, de ez csak vizes kollektorok esetében van így. A folyadékok jóval nagyobb hőátadási tényezője miatt a fenti képletben az optikai hatásfok szorzója gyakorlatilag egy.  Gyakorlásképpen becsüljük meg egy olyan sörkollektor hatásfokát, ahol a sörcsövek hátulja ügegyapotba van ágyazva, és kétrétegű polikarbonát fedése van.
A polikarbonát U értéke 3,1, annak reciproka 0,3226, ezt megfeleltetem a veszteség oldali hőellenállásnak. Némileg nagyobb lenne amiatt, hogy a levegő már nem olyan hőfokú, mint az abszorber (pedig az U-érték kalkulálásánál egységes meleg-oldali hőfokkal számoltak), de a hőszigetelés felé menő veszteségeket se vesszük figyelembe, és azt sem, hogy az U érték valójában hőmérsékletfüggő, és a kollektorban nem szobahőmérséklet van. Szóval Rv=0,3226
A sörcső belsejében kényszeráramlás van. A hőátadási tényező 5,7+3,7v lenne akkor, ha ez egy sík, sima felület lenne. Nem az, de vegyük nulladik közelítésnek. 100 légköb/óra tényleges légsebességnél, 13 párhuzamos sörcsőnél 0,644 m/s a sörcsőben az átlagos áramlási sebesség. Ez 8,08-as hőátadási tényezőt ad. Tovább növelhetjük amiatt, mert egy négyzetméterre több mint egy négyzetméter hőátadó felület jut. Hogy hányszor több az a nap beesési szögétől is függ, számoljuk 1,4-szeres felülettel, így adódik 11,3-as hőátadási tényező. Így Rh=0,0884
Tudnunk kell még az optikai hatásfokot. A kétrétegű PC fényáteresztése 80%, az abszorberfesték annak kb. 90%-át nyeli el, tehát az optikai hatásfok 72%.
Így a hatásfok: A=72%*(0,3226/(0,3226+0,0884))=56,9%
B=2,38
Ez azt jelenti, hogy abban az üzemállapotban, amikor a nap a kolira merőlegesen 1000W/nm intenzitással süt, kint nulla fok van, a beszívott levegő 20, a kifújt 40 fokos, akkor:
deltaT átlaghőfokkal számolva: 30 fok, így deltaT/I= 0,03
a hatásfok 56,9%-7,1%=49,8%
Ez csak egy leegyszerűsített modell légkollektorok - sőt bármilyen kollektor - hatásfokának első becslésére. A következő részben bonyolultabb modellekkel jelentkezem....

Az Aquapol működése nem magyarázható a jelenleg elfogadott természettudományos ismeretekre támaszkodva. (Korábban írtam róla, hogy ha működne a készülék, egy örökmozgó "motorja" is lehetne) Ha megnézzük a cég bármelyik külföldi oldalát (a nyelv miatt az angliait választottam), akkor olvashatjuk, amint Mohorn úr új alapokra helyezi a fizikát. Ez elég könnyen megy neki, mivel láthatóan nem érti a régit.

My question in this context "Which force maintains the Earth’s rotation?" can be answered easily:
"The cosmic proto-energy that flows through the Earth".

(Magyarul: Az én kérdésem (Milyen erő tartja fenn a Föld forgását?) ebben a kontextusban könnyen megválaszolható: a kozmikus proto-energia, ami átáramlik a Földön.)

Elég elemi dolog, hogy a perdület megmarad, tehát a Föld forgásának fenntartásához nem kell erő. Van még egy csomó zöldség az irományban, Mohorn urat ezért nem veszi komolyan a tudomány. Egy példa a Youtube-ról, 1:14-nél kezdődik. De dr. Orbán József , a PTE-PMMK tanszékvezetőjének véleménye is hasonló. ("A készülék feltalálójának Wilhelm Mohorn csapongó fantáziáját ma már nem tudom követni. De szerintem nem is az állandóan változó hipotéziseiben kellene keresnünk az igazságot, a müködési elvet, mivel ez reménytelen.")

Orbán úr véleménye azért érdekes, mert Magyarországon nem az eredeti Mohorn-féle magyarázatot adják a készülék működésére, minden cég (beleértve a rivális klóngyártókat is) dr. Orbán József  eszmefuttatását idézi. Ő próbálja kitalálni, hogy mi lehet a szerkezet hatásmechanizmusa. Lássuk, sikerül-e:

A gravomágneses energiával történő falszárítás mechanizmusának bonyolultsága abban van, hogy az AQUAPOL készülékek a működéséhez szükséges energiát a Föld gravomágneses erőteréből nyeri, egy speciális antenna-rendszeren keresztül. A tudomány számára, azonban ma még nem teljesen tisztázott a Föld gravomágneses teréből történő energianyerés lehetősége.

Semmi sem utal arra, hogy létezne a Földnek "gravomágneses" tere, így megcsapolni sem lehet.

Kiegészítő energiaforrásként térenergiát használhatunk, hogy ezt a rendszert erősítse. Kisérletek bizonyítják ennek az energiának a létezését.

Pont az a baj, hogy nem bizonyítják kísérletek - amennyiben a "térenergia" az Egely által is reklámozott vákuumenergiát jelenti.

Következik eztán két bekezdés, ami - legalábbis ismeretterjesztő szinten - igaz, de nem az Aquapolról szól. Utána jön a magyarázat:

A kapilláris falához tapadó folyadékrétegben, ha növeljük az adszorbeálódott H+ ionok mennyiségét, úgy H2 gáz keletkezik.

Ez igen meglepő volna, két protonból nem lesz semleges hidrogénmolekula... Fel kell tételeznünk, hogy ha a vízből hidrogén fejlődik, akkor fejlődik fele annyi oxigén is. Vagy valami más kémiai átalakulás történik, ahonnan elektront szereznek a hidrogének. Szóval ez a rész kissé elnagyolt....

Ezen a molekulavastagságú gázrétegen keresztül csökken a vízmolekulákra ható adhéziós vonzerő, ami a kapilláris szívóerő megszűnéséhez vezet, azaz kialakul a kapilláris depresszió, és a víz visszahúzódik a talajba.

Ha létrejönne a molekula vastagságú gázréteg, milyen erő tartaná az apoláris hidrogént az egymást vonzó szilikát és vízmolekulák között? Nyilván nem az adhéziós vonzóerő szűnne meg, hanem a hidrogén tapadása a falon.

A H+ ionok mennyiségét az AQUAPOL készülékkel úgy növelik, hogy a szilikátfelületekre adszorbeálódott H3O+ hidroxónium ionokból a H+ ionokat kiszabadítják az 1421 MHz frekvencián történő mikrohullámú energiaközléssel. Ez a hidrogénmolekula (H2) alap-frekvenciája és 21 cm-es hullámhossznak felel meg.

A világűrben annyira ritka az anyag, hogy a hidrogén nem találkozik másik hidrogénnel, így sok van emiatt atomi állapotban - na ott, az atomi hidrogénnek van 1421 MHz-es elnyelési sávja, a rádiócsillagászat használja. Alapállapotban a magspin és az elktronspin ellentétesen állnak, az azonos irányba billenéshez szükséges energia pont az 1421 MHz-es foton energiája. A H3O+ hidroxónium-ionban az atomi hidrogénhez képest elektronhiányos a proton környezete, tehát megváltozik a rezonanciafrekvencia is, nem rezonál 1421 MHz-en. Ettől eltekintve akármennyi energiát közlünk 1421 MHz-en, nem keletkezik szabad proton (a plazmaállapotig hevítés extrém esetét most hagyjuk). Ugyanis a már gerjesztett atom nem nyel el további 1421 MHz-es fotonokat. Ugyanúgy, ahogy a paradicsom se ionizálódik, ha erős piros fénnyel megvilágítjuk, csak oldalirányból egyre pirosabbnak látszik. (Ott a likopin gerjesztődik a vörös fény fotonjától) Szóval a nem ionizáló sugárzások nem ionizálnak...

Még két érv szól az elmélet ellen. Az egyik, hogy az OSSKI mérése alapján a készülék közelében nem mutatható ki nagyfrekvenciás elekromágneses tér. Márpedig ha nincs sugárzás, hatása sem lehet. A másik, hogy úgy általában a kapilláris hatás csökkenése nem lehet a jelenség oka, mert az a páratartalom gyors növekedését okozná. (Legalábbis a kezdeti időszakban, amikor még a felszínhez közel van a nedvesség) Megszűnne ugyanis a kapilláris kondenzáció nevű jelenség. Ilyent nem tapasztalunk, Orbán József egyik fórumbeli hozzászólásából idézve:

Segítségül néhány jelenség, amit a készülék nagy valószínűséggel nem tesz a falban levő vízzel, mivel ha így működne, akkor a mellékhatásokból már rájöttünk volna.
- Nem párologtatja olyan intenzíven a vizet a falból, mint a porózus vakolat.
- Nem hoz létre olyan potenciál különbséget a falban, ami elektroozmózison alapuló vízmozgást indíthatna el a kapilláris rendszerben.

Akkor hogyan száríthat? Erre kellenének az alapmérések.

Összefoglalva az eddigieket, Mohorn nehezen értelmezhető dolgokat mond, az Orbán-hipotézis cáfolható.

A filozófia szerint nyilvánvaló, hogy noha eddigi tapasztalataink szerint minden tárgy lefelé esik, ez nem zárja ki azt, hogy páros hetek keddjén a piros-sárga similabdák spontán felemelkedjenek az asztalról. Csupán igen valószínűtlen ennek bekövetkezése, eddigi tudásunk alapján nem fordulhat elő. Ha azonban a jelenség minden páros hét keddjén mégiscsak bekövetkezik, azaz a jelenség mérhető és reprodukálható, akkor az már nem "áltudomány". Tehát a kérdés az, hogy vannak-e reprodukálható kísérletek az Aquapol hatásának igazolására. Ahogy már korábban leírtam, a végfelhasználói telepítéseknél fellép a kőleves-effektus, és minden épület egyedi, az igazi egy laboratóriumban, ellenőrzött körülmények között reprodukálható hatás lenne. Amikor az ÉMI a vizsgálatait végezte, először szintén labormérésekkel próbálkozott, de eredménytelenül, "Több, mint egy évet tököltek a modellel, majd feladták és áttértek a helyszíni épületeken való mérésre.". Simply Red a topicból ellátogatott Sopronhorpácsra, az ÉMI vizsgálat helyszínére, és arra utaló információkat szerzett, hogy a mért kiszáradást vakolatcsere előzte meg. Az Aquapol topicban JFEry kapott egy Aquabrill készüléket kipróbálásra. Érdemes elolvasni a sztorit: telepítés első rész - második rész, végül semmi érdemleges tapasztalat:

Az eletroozmózis mérése egy jól indikálható dolognak tűnt. De semmi eredményt nem mutatott, mely összefüggésben lehetne a szerkezettel.
Viszont az időjárással összefüggött.
Weisz szerint nem volt eléggé felázott a falam melyet mérgettem.

Történtek potenciálmérések is a falban, a mért értékek semmilyen összefüggést nem mutattak a készülék bekapcsolt vagy kikapcsolt állapotával, illetve a próbatéglák vízfelszívását se gátolta.

A Szép Házak újság nettó 200eFt-ot ajánlott fel annak a fizikusnak vagy vegyésznek, aki ezekhez a falszárító alkalmatosságokhoz a nevét adja. Azóta sem jelentkezett senki.

Zárszó helyett sheila1 tapasztalata:

Én csak a saját esetemről tudok beszámolni. Hogy máshol mégis miért működik, azt nem tudhatom, de minden Aquapol készülék tulajdonosnak javaslom, hogy legalább egy lyukat fúrjon a falba , ha nem akar a későbbiekben meglepetést. Mindenesetre a házam nem tavon áll, közvetlenül mellette lévő pincében soha nem volt víz, tehát a talajvíz elég mélyen van. Az alapja tégla, a vizesedés a készülék beépítése előtt kb. 0,5-1 méterig jelent meg. Amikor a céget kihívtam, akkor egy szó sem volt arról, hogy ezt a készüléket építik be, hanem megvizsgálják, hogy mi okozza a nedvesedést, és annak alapján ajánlanak valami megoldást. Hát ezt ajánlották. Azt már csak azután mondták meg, hogy ja, még egy speciális vakolatot is kell használni, miután már elhozták a gépet, és beépítették. Persze akkor kellett volna szívóznom, hogy adja vissza a pénzt, meg vigye a készülékét a fenébe, mert nem erről volt szó. És így már közel sem olyan kedvező az ár. Sőt.... Amúgy nem emlékszem, hogy a készülékről bármilyen leírást kaptam volna. Csak azt, hogy milyen vakolatot, milyen glettanyagot, milyen festéket kell kötelezően használni. Hogy még véletlenül se tudjon átjönni az a fránya víz a vakolaton.

Ez még nem az összefoglaló poszt, így most csupán annyit állítok, hogy az Aquapolt akkor is vennék, ha nem működne. A kőleves-mesében is arról van szó, hogy a körítés magában is elég a leveshez. Ha az Aquapolt nem önmagában használják, akkor a társított termékek megoldhatják a problémát, a vevő meg abban a hiszemben van, hogy az Aquapol volt az ok.

A cég szerint is el kell távolítani a régi salétromos vakolatot, mert az a légnedvességet magába szívja, ledobja a glettelést-festést. (Ez amúgy többnyire igaz) Működő, kidolgozott technológiák vannak a nedves falak vakolására. Ha egy ilyent használnak, és nem csak egyféle adalékszer bekeverésével tudják le a problémát, mint a korábbi kőműves, akkor látványos a különbség. De forgalmaznak páratlanító szerkezetet is (hasonló egy mobilklímához), ami szintén a fal kiszáradását segíti.

Némi netes keresés megerősített ebben a feltételezésben, hogy az Aquapol hatásosságához más is hozzájárul, mint ahogy a kőleves sava-borsát se a kő adja. Itt azt írja a szakértő, hogy még nem találkozott olyan esettel, amikor az Aquapolt önmagában alkalmazták volna. Itt laikusok beszélgetnek róla, és szintén az derül ki, hogy vakolatcsere szükséges, a mészfestést is elvárják. Utóbbit azért jó, mert nem táplálja a penészgombákat, illetve jobb páraáteresztő, mint a diszperziós festék.

Ha a készülék tökéletesen működne, akkor az új vakolat kiszáradása után bátran lehetne bármivel festeni-tapétázni. Tehát ezek szerint tökéletes szigetelést biztosan nem hoz létre - de még az is lehet, hogy semmilyent sem. Egyértelmű nem-működésre utaló véleményeket is találtam. Idézet innen:

"Parázs vitát váltott ki Orbán József (főiskolai tanár) előadása, mely az utólagos falszárítások elméletéről szólt. Az elektroozmotikus eljárásokig (ahol a víz felületi feszültségét elektromos árammal változtatják meg) az előadás még követhető volt, azonban az 1420 MHz-es mikrohullámú besugárzással operáló módszerek elméletéről már nem sikerült a hallgatóságot meggyőzni, különösen nem az áramfelvétel nélküli szerkezetekről, melyekkel kapcsolatos kérdőjeleket már az előadó is jelezte. Oberknezev úr jelezte, a módszer Szerbiában már megbukott, a „kezelt” templomok tönkrementek." (kiemelés tőlem)

Az index-fórum Aquapol topicjában sheila1 leírta a tapaszatalatait: (a topicot az Aquapol cég töröltette - no comment*)
"Egyébként nem véletlenül ajánlja az Aquapol pont a Terrasán javítóvakolatot, mert ahol más pórusképző anyaggal javított vakolatot használtunk, ott bizony egy éven belűl úgy kijött a salétrom és a vizesedés a vakolatra, hogy messziről látszott. Pár évig engem is el lehetett hülyteni ezzel, még tavasszal is azzal hitegettem magam, hogy biztosan az ötvenes vályogfalam a vékony, mert valahol azt olvastam, hogy az igazi a hatvanas fal, és azért nem hőszigetel kellően. Meg hát most már, hogy így szépen megcsináltuk belűlről az egészet mit is tudnánk tenni. Csak miután ráakadtunk a falátvágók hirdetésére egy újságban akkor mertem megfúratni a falat, hogy ugyan nézzük már meg, hogy tán nem mégiscsak a fal vizes belűlről, és azért nem szigetel. És láss csodát, tényleg az volt. Ha én, aki elég sok mindent összeolvastam erről a témáról, hajlamos voltam magamat áltatni, akkor gondolom, hogy más hogy viszonyúlhat ehhez. De megfogadtam, hogy amit csak tehetek megteszek annak érdekében, hogy ne sokáig tudjon működni ez a cég. Sajna későn ébredtem fel , hogy hivatalos lépéseket tegyek, annak érdekében, hogy visszaszerezzem a pénzemet, és annyira muszáj volt még idén megcsináltatnom az aláfalazást, mert tetőtér beépítés miatt rizikóssá vált volna a fal szilárdsága, ha ezt nem teszem meg. DE minden fórumot meg fogok ragadni arra, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy ez egy átverés. És akik olyan vakon hisznek benne, azoknak sem kell sokat tenni ahhoz, hogy ellenőrizni tudják, hogy ez tényleg nem működik. Csak bele kell fúrni a falba. Kézzel tapintható a nedvesség, és minél régebb óta van bevakolva a Terrasánnal annál vizesebb."
 

Közbevetés a vizesedés vakolással való megoldásáról: Tulajdonképpen olyan, hogy "szárító vakolat" nincs. A víz akkor párolog a legjobban, ha a fal felszínéről párolog, mert így tud gyorsan távozni a pára. Ekkor sajnos a salétrom is a felszínen képződik, illetve látszik a nedves folt a falon. Ha a vakolatot nagyobb szemcseméretű homokkal és pórusképző adalékkal készítik, akkor a szűk kapillárisok helyett nagyobbak lesznek benne, azaz a víz csak erősen nedves falnál jut el a felszínig, enyhébb esetben a vakolat alatt párolog. Onnan a pára eljut ugyan a felszínre, tehát szárad a fal, de mégiscsak akadályozottabb a pára távozása, mint a felszíni párolgásnál, azaz valamennyivel feljebb terjed a nedvesedés, mint korábban volt, csak éppen ez nem látszik a vakolat felszínén. (Ja, a pára fogalmát is félreértik sokan. Pára az a víz, amit csak közvetve észlelünk, pl. kicsapódik a hideg sörösüvegre, azaz nyilván előtte a légtérben volt.) A pórusképző adalékon kívül mészpótló adalék is kell, hogy a vakolat ne váljon le a salétromtól. Idővel a salétrom eltömi a pólusokat, így nehezebben jön ki a pára, a nedvesedés fokozódik, de egy darabig ez is rejtve marad. Ha nagy lesz a tégla nedvességtartalma, akkor már a nagyobb pórusú vakolatot is benedvesíti, azaz megjelenik a felszínen a nedves folt és a salétrom. A hozzászólásban említett vakolatrendszer (azóta a Weber saját nevén forgalmazza) alapvakolata víztaszító (hidrofobizált - itt egy videó víztaszító homokról, szóval ilyesmi), így a nedvességet bent tartja a falban, csak a pára tud távozni. Ám itt kisebbek a pórusok, azaz adott idő alatt jóval kevesebb jut át rajta, tehát a fal belül még nedvesebb lesz, mint a vakolás előtt volt, szemre kívül viszont teljesen száraz a külső réteg. Ilyent vályogfalra feltenni abszolút hiba volt, mert a vályog nedvesedése rontja az állékonyságát.

Az osztrák gyökerű Aquapol kritikáját nyilván szülőhazájában kell keresni, és rá is találtam az http://www.aquapol-unzufriedene.at/ oldalra, ami az Aquapollal elégedetleneknek nyújt kimerítő információkat, levezetik, hogy miért vudu-varázslat az Aquapol. Érdekes, hogy a működési elvként egészen mást (zagyvaságokat) mondanak, mint a magyarországi forgalmazók, utóbbiak így-úgy átfogalmazva, de dr. Orbán József szakvéleményét ragozzák. Utóbbiról lesz szó a következő részben. Másik vicces érdekesség, hogy a külföldi prospektusokban a parlamentünk a címlapon szereplő referencia, de nálunk nem. (Talán mert nem a bölcsességet társítjuk az épülethez?...)

 *Update: az Index szerencsére megszüntette a topic törlését.

Ha már így hozzáírok, akkor összefoglalom: az Aquapol kőlevesként is tökéletesen eladható termék lenne. A mellé társított szakszerű vakolatcsere, és esetleges egyéb körülmények (pl. hogy elkezdik fűteni az eddig fűtetlen-lakatlan szobát) önmagukban megoldhatják a problémát. Ha azonban lennének ellenőrzött kísérleti bizonyítékok vagy tudományos magyarázat, akkor egyértelmű lenne a helyzet. A sorozat következő részében erről lesz szó.

Jani, a szobafestő elindult tapétázni egy megrendelőhöz. Még nem járt ott, de ismeri a címet, sőt interneten egy fotót is kapott:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Meg is találta a házat, majdnem úgy néz ki, mint a képen:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Meg is kérdezte az ajtóban álló embert, hogy miért pusztult ki a szép pázsit. A szomszéd szerint a bal alsó lakó valami akvamicsoda szerkezetet tetetett a plafonjára, amitől megszűnt a fal vizesedése, de a hatósugarán belül a földet is kiszárította. Szerinte egy ilyen készülék alatt veszélyes lehet az élet, szerencsére ő a másik oldalon lakik. Az ablakon át meg is akarta mutatni a szerkezetet, de az újnak tűnő ablakok a két üveg között párásodtak, így nem igazán lehetett belátni.

Jani aztán bejutott a bal alsó lakásba, nekikészülődött. A hűtőből elővett egy számára bekészített sört, már bontotta volna ki, amikor rácsodálkozott. Valami furcsa volt rajta, de először nem jött rá, mi a szokatlan. Hát persze, a vízcseppek! Mintha be lenne zsírozva az amúgy tiszta üveg. A tulaj szerint az Aquapol miatt van a jelenség: víztaszítóvá teszi a szilikátfelületeket. Az ablakoknál is megfigyelhető a jelenség: az új hőszigetelő üvegezés táblái belülről párásodnak. Amúgy a keretben lévő szilikagél-golyócskákra kéne hogy lekondenzáljon a pára, a kapillárisok miatt, de az Aquapol megszünteti a kapilláris-hatást.

Jani csodálkozott, de aztán még egy 'aztakurva is kicsúszott a száján, amikor a tapétaragasztóval nekiállt kenni a falat. Pontosabban csak nekiállt volna, de az nem szívta be a ragasztót (ami jórészt víz). Lepergett a falról a ragasztó, mintha zsíros lenne a felülete.

-"Miért nem mondta, hogy hidrofóbizált a vakolat?" - kérdezte Jani, de kiderült, hogy ez is a készülék miatt van. Kénytelenek voltak leszerelni, és letenni a padlóra. Ekkor a fal tényleg úgy visekedett, mint egy szokásos fal, jól itta a ragasztót.

Hát ennyi a mese. Azért mese, mert ilyen hatásokról senki sem számolt be. Az Aquapol jelenlétében a fal továbbra is beszívja a falra cseppentett vizet, és a nedvesedés láthatóan minden irányba elindul - felfelé is. De a szállító cégek szerint ettől függetlenül a fal kiszárad. Hogy ez mégis hogy lehet, azt járjuk körül a következő részben. Addig is ajánlok egy másik mesét, a kőleves címűt.

A szünetben végigolvastam az index Aquapol-fórumát, hát döbbenet. Úgy látszik, a hőszigetelő festék ÉMI-tanúsítványa nem kivétel, hanem szabály. Bármilyen tudománytalan és működésképtelen dolog kaphat ÉME-t (Építőipari Műszaki Engedély). Úgyhogy szentelek pár posztot a falszárítóknak. Ez a mostani rövid lesz, csak röviden vázolok egy ingyenenergiát kicsatoló szerkezetet, (régebbi nevén örökmozgót) ami működik is.

Szóval van az Aquapol nevű szerkezet, meg az Aquabrill, ami kikapcsolt állapotában ugyanolyan felépítésű, de elektromos hálózatra kötve tubófokozatban csinálja ugyanazt. A brill-nek van ÉMI-papírja, abban az szerepel, hogy "az üzemeltetéshez tápfeszültség nem szükséges, ezért passzív rendszerű".

Tehát van egy szerkezetünk, ami energiát nem fogyaszt, ellenben azt tudja, hogy kiszárítja a falazatot.

Készítsünk betonoszlopokat kavics helyett jó sok tégladarabbal, majd függőlgesen lógassuk le őket egy kerékről. Most nincs kedvem rajzolni, az itt balra található maifest-kereket képzeljük el szélcsendben.

Képzeletben nagyítsuk meg.

A szalagok helyére képzeljünk lógó betongerendákat.

Képzeljük el, hogy a keréknek merev tengelye van, ami ráadásul kicsit megdőlt.

Ekkor a legnehezebb gerenda befordul a kerék legalsó pontjára.

Mártsuk vízbe a gerendák alját.

Egyensúlyozzuk ki a szerkezetet, hogy  egyik gerenda se akarjon alulra kerülni.

Ezután ha a kerék egyik oldalán lévő gerendákat kiszárítjuk, akkor az megbontja az egyensúlyt, és a kerék forogni kezd. Nem gyorsan, de elég nagy forgatónyomatékkal, ha elég méretesre csináltuk a szerkezetet és súlyosra a gerendákat.

Hogyan oldható meg, hogy a Aquabrill csak az egyik oldalon hasson? Az Aquapol tervezési segédlet szerint a fémkád mögé nem hatol a sugárzás, tehát vassal lehet árnyékolni. De ha ez a brillre nem megy, hát készítsünk jó nagy kereket, és a készüléket vigyük olyan messzire, hogy csak az egyik oldal legyen hatósugáron belül.

(Egely Gyuri: látod így kell ezt! Nem öl meg az energiamaffia, mert nem menne vele semmire - már mindenki tudhatja, hogy jusson ingyenenergiához.)

Nem próbáltam ki a találmányomat, de ha az ÉMI azt mondja hogy működik, hát biztosan jó. Nincs igazam?

Azt olvastam itt, hogy "Egy friss felmérés, amelyet a Danish AKF (Anvendt Kom­munalforsk­ning) készített, azonban azt mutatja, [...] hogy az energia-bizonyítványok töméntelen mennyiségének gyártása jottányit se csökkentette a házak energiafogyasztását." - miközben évi tízmilliárdot költenek rá. Pont a dán példa volt az, ami az EU-t a lakcímke elterjesztésére indította, úgyhogy gondoltam megnézem, mi ezzel a helyzet az EU-ban. Szótárazásra és jogi bikkfanyalvre készültem, de csodák csodája le van írva magyarul és egyszerűen, mindenki számára érthetően.

Olyan furcsa, ha valami működik, legalábbis működget, pedig a magyarok is benne vannak. Ilyen az EU is, hiába használjuk káder-temetőnek. Kovács László nem lett energiaügyi biztos, pedig szerintünk ő volt a legalkalmasabb jelölt. Aztán Barroso megértette, hogy mi a legalkalmasabbat nem úgy értjük, hogy konkrétan az Únió energiaügyeihez kerestük a közösség számára legalkalmasabb embert, hanem hogy ő a legalkalmasabb arra, hogy jó fizetésért cserébe ne legyen Magyarországon.

Szóval itt van az EU elvárása, könnyen emészthetően és olvasmányosan, sőt magyarul. (Felülről lefelé a folyamat egyes lépcsőfokain kiadott irományok, a legalsó az elterjesztés, tehát ezt kell olvasni)

Amin meglepődtem, hogy ők TÉNYLEG az energiafogyasztás csökkentését tűzték ki célul. Nem az a lényeg, hogy hatóságilag a lakosságra ráerőszakoljanak valamit, ami sokba kerül, és közútálatnak örvend. Például megnézik hogy hogy lehet olcsóbbá tenni a tanúsítványt, hogy elfogadott legyen a lakosság körében, ugyanakkor hasznos is.

Ami a szakembereket illeti, egyes EU országokban mesteremberek, például kéményseprők is végezhetik a tanúsítást - nyilván barátságosabb óradíjért, mint egy mérnök. Az EU kétféle utat lát a  szakmai minőség biztosítására. Vagy szakirányú felsőfokú végzettség plusz gyakorlat (ennek hiányában vizsga), vagy felkészítő tanfolyam és vizsga. Az egyszerűsített tanúsítvány kiállítására akár kéményseprő is képes lehet, vagy olyan, az épületfizikában járatlan szakember, mint az azbeszt-ellenőr. (Ő amúgy is meg kell nézze a házat adásvétel előtt Franciaországban) Nálunk ezzel szemben mi van? Szakirányú diploma után még végezz el egy drága továbbképzést (a törvény előkészítésében részt vett tanárok szervezésében), vizsgázz le, utána tanúsíthatsz.

Megpróbálják egyszerűsíteni a tanúsítvány kiállítását, hogy az hatékonyan és olcsón menjen, pl. ablakok nagyságát az alapterület 20%-ra becsülik.

Még egy érdekes idézet:

"Dániában az energetikai tanúsítás a kis épületekre már
1997 óta kötelező. A rendszerek végfelhasználói körében
azonban csekély az érdeklődés. Elméletben a rendszerek
kötelezőek, és ezért nem lenne szükség külön
ösztönzésekre.
A gyakorlatban azonban a lefedettség átlagosan 50%, míg
a lakásoknak csak mintegy 25%-a kapott igazolást."

Lehet hogy hasonló a helyzet, mint most Magyarországon, hogy kötelező ugyan az energiatanúsítvány, de nincs meghatározva, hogy mi a szankció, ha valaki mégsem...?

-Úgy hallottam, hogy idéntől (2009) kötelező a lakásokra "zöld kártyát" csináltatni eladáskor, de 2012-es dátumot is hallottam. Mi az igazság?

-Idén január egytől hatályos a 176/2008 kormányrendelet, de az is benne van, hogy lakások adásvételekor most még csak lehet energiatanúsítványt készíttetni, 2012-től viszont kötelező. Kell még tanúsítvány az egy évnél hoszabb bérbeadáskor, valamint a nagyobb alapterületű állami tulajdonú középületekre is. A műemléki védettségű épületre, és a nem fűtött épületre (garázs, nyaraló, stb.) nem kell.

-Mibe fog ez kerülni?

-Mérnökóránként 5,5eFt (a törvény nem finomítja, hogy ez bruttó vagy nettó), plusz a költségtérítések (kiszállási díj, fénymásolási díj, stb.). Van két eset, amikor maximum két munkaóra számolható el:

• Új építésű épület esetén - hiszen ott a tervezés során már egyszer elvégezték a szükséges számításokat, a felelős műszaki vezető pedig igazolja, hogy annak megfelelően építettek.
• Többlakásos épület egy-egy lakása esetén. Ebben az esetben a tanúsítást a "rendelkezésre álló tervrajzok és számlák" alapján kell elvégezni, kérdés, hogy a jogszabály szövegét hogy kell magyarra fordítani. A lakosságbarát értelmezés szerint a lakásokat ennyi pénzből kell tanúsítani, és annyi tervrajzot (beleértve olyasmit is, hogy ablakcsere esetén az új ablak dokumentációja) és közműszámlát kell felhasználni, amennyi rendelkezésre áll. Ezt az értelmezést támasztja alá az is, hogy a rendelet nem beszél arról, hogy mi a teendő, ha ilyenek nem állnak rendelkezésre. Az auditorbarát értelmezés szerint viszont ha nem áll rendelkezésre tervrajz és pár évre visszamenőleg fűtésszámla, akkor annyi órát számol fel, amennyi neki tetszik. Utóbbi értelmezés mellett viszont az szól, hogy az auditoroknak nincs körzetük, mint a kéményseprőknek, azaz akkor jön létre az üzlet, ha az auditor nem talál jobban fizető megrendelőt. Szóval hiába maximálja a törvény az árat, ha tervrajz hiányában alapos helyszíni felmérés szükséges, ráadásul az épület többi lakásából nem lehet majd további megrendelésekre számítani, akkor mindenki passzolni fogja az ügyfelet, szóval joga lesz ugyan a tizenegyezres tanúsítványra, de lehetősége nem.

A törvénytervezetben ennél nagyobb összegek is elhangzottak, családi házra például félmillió Ft, szerencsére annyira nem lett durva a dolog.

-Mi lesz a szankciója, ha valaki nem készíttet tanúsítványt, és úgy adja el a lakását? És egyáltalán ez a vevő vagy az eladó feladata?

-Az eladó feladata a tanúsítvány elkészíttetése. A törvény hallgat arról, hogy ki ellenőrzi a tanúsítvány meglétét, úgyhogy fogalmam sincs. Bérbeadásnál nyilván senki. Az is lehet hogy adásvételnél hasonlóképpen senki, amíg az épületgépész lobbi be nem keményít, és nem teszik a földhivatali bejegyzés feltételévé. Ha az eladó és a vevő egybehangzóan nem kívánja a tanúsítványt elkészíttetni (ejnye-bejnye, senkit nem bátorítok törvényszegésre...), akkor érdemes erről "zsebszerződést" csinálni. Jelenleg is úgy van, hogy a vevő utólag visszaperelheti az eladótól a vételár egy részét, "rejtett hiba" okán, akkor ha az épület nem felel meg az építésekor hatályos előírásoknak vagy a saját kiviteli tervének, ÉS ezek olyan jellegű dolgok, amik a vétel előtti megtekintéskor nem voltak nyilvánvalóak. (például a kátránypapír-szigetelés hiánya). Szóval lehet hogy a tanúsítvány hiánya okán a vevő később perelhet, hogy ő nem kapta meg a törvény szerint járó tájékoztatást az ingatlan állapotáról, ezért utólag irreálisnak tartja a vételárat. Noha jó eséllyel csak a jogászok lesznek gazdagabbak egy ilyen ügyön (a mi volt a reális vételár témán lehet filózni egy ideig), de jobb az ilyesmit megelőzni.

-Csak adásvételre vonatkozik, vagy öröklésre is?

-Csak adásvételre, örökléskor és ajándékozáskor nem kell.

-Azt lehet tudni, hogy ha két lakás között kell döntenem, az egyik mondjuk B, a másik D besorolású, akkor mennyivel kerül többe majd az éves fűtés?

-Pontosítanék: nem csak a fűtés, a melegvíz-készítés energiaigénye is benne van a tanúsítványban (négyzetméterre vetített vízfogyasztással számolnak, ami nem reális, de legalább nem befolyásolja a tanúsítványt, hogy hányan laknak az épületben). Az energiatanúsítványból, főleg a betűjelzésből a fűtési költséget megmondani több okból sem lehet. Az egyik, hogy nem konkrétan a felhasznált energiafajták vannak feltüntetve, hogy négyzetméterenként és évente X MJ földgáz, Y kWh vezérelt áram, hanem minden át van váltva "primer energiára". Az átváltás nem tükrözi az energiahordozók árarányát, (amúgy a szén-dioxid vonzatukat vagy a "primer energia" szótári jelentését sem) szóval a primer energiát először vissza kell számolni natúr energiára.

-Ha a két lakás egyforma fűtésű, mondjuk mindkettőben gáz kombi cirkó van, akkor már megválaszolható a kérdés?

-Nem, ugyanis nem abszolút skálát használ a rendelet, hogy ha az egy négyzetméterre jutó éves gázfogyasztás ez és ez között van, akkor B kategóriás, hanem ez függ az épület felület-térfogat arányától is. Hangsúlyozom, az ÉPÜLET, nem a lakás felület-térfogat aránya számít. Magyarul ha egy tízemeletes panel felső sarkán lévő lakás (eleje-hátulja mindegyik lakásnak külső, de ennek az oldala meg a teteje is, azaz négy hűlő oldal) és egy kis családi ház éves gázfogyasztása ugyanannyi (talán egy picivel jobb hőszigetelés, de öt hűlő oldal, plusz még a vonalmenti hűlés a talajnál), attól még nem lesz a besorolásuk ugyanaz. Az ugyanis azon alapszik, hogy az új építésű lakásokra vonatkozó követelményhez képest hány százalék a primerenergia-felhasználás, maga a követelmény pedig az épület felület-térfogat arányától függ. Namármost a követelményszint, azaz a százalékalap egyik szélsőértéke 110 kWh/m²év, a másik 230 kWh/m²év, több mint a duplája. Így egy 220 kWh/m²év mutatójú otthon, ha családi ház nagy felület/térfogat aránnyal, akkor „B” besorolást kap, ha egy nagy kockaház része, akkor meg 220/110=200%, ami „G” besorolás. Azaz előfordulhat hogy két egyforma alapterületű B-s és G-s lakást pont ugyanannyibe kerül kifűteni.

A másik probléma, hogy a tanúsításra többféle módszer is törvényes, lehet egyszerűsítetten számolni, de például figyelembe lehet venni a benapozásból eredő nyereséget is. Azaz ha az eladó több pénzt szán a részletes számításokra, jobb besorolást is kaphat, tehát konkrétan ugyanaz a lakás is lehet többféle besorolású: Mese a lakásról, ami F-es, de majdnem B-s.

-A társasházi lakásokat tehát kedvezőtlenebb színben tünteti fel a tanúsítvány?

-Nem egészen. A sarkokon lévő lakásokat kedvezőtlenebbnek, a középen lévőket kedvezőbbnek mutatja. Ezeket a lakásokat egymáshoz viszonyítva ez persze reális, csak ahogy említettem a családi házakhoz viszonyítva téves következtetésekre juthatunk. Ezt a társasház témát egy kicsit még körbe kell járni, ugyanis tanúsítható az épület egésze is, sőt néha csak az. "A tanúsítvány az épület egészére állítható ki, ha az épületben levő önálló rendeltetési egységek (lakások) fűtése, szellőzése, és a használati melegvíz szolgáltatása azonos rendszerű vagy egy rendszert alkot", ezt az épület-tanúsítványt utána minden lakástulajdonos használhatja. Ezek tipikusan a panelépületek. Lesznek még ebből viták, hogy ha Gipsz Jakab el akarja adni a lakását, a többi lakó nem, akkor ki fizesse az épület tanúsítását. Pillanatnyilag csak Gipsz Jakab az érdekelt, de később a többiek is használhatják - de csak tíz éven belül. Némileg átgondolatlan a dolog abban is, hogy ha néhány lakó lecserélte saját erőből a nyílászáróit (a huzatmentesség miatt pl.) akkor az az épület  egészére átlagolva jelenik meg ,valamint elvileg plusz munka a tanúsítónak, akkor is, ha egy másik lakástulaj megbízásából tanúsítja az épületet. A gyakorlatban persze mindez gördülékenyen fog zajlani, hiszen sem a megrendelőnek sem a tanúsítónak nem érdeke a törvény szó szerinti betartása. Ha a lakások nem egységesek (pl. régi bérházban néhol kombi cirkó van, néhol külön gázos bojler, néhol meg hőtárolós kályha-villanybojler), akkor is ki lehet állítani a tanúsítványt az épület egészére. Ha a lakóközösség összefog, lakásonként nyilván kevesebb összegből kijön - pl. csak egyszer kell kiszállási díjat fizetni, és az épület felület-térfogat arányát se kell minden lakás tanúsításakor külön-külön lemérni-kiszámolni, mint egyedi megrendeléseknél lenne. Van olyan lehetőség is, hogy ha már van egy lakásnak tanúsítványa, akkor a vele megegyező (alapterület és lehűlő határolók) lakásé annak alapján kiállítható. (Akkor is, ha csak hasonló a másik lakás, ám nem konkrétizálja a törvény, hogy mit tekint hasonlónak) Ha egy épületben több lakásnak is van tanúsítványa, akkor azok az épület tanúsítványának kiállításakor felhasználhatók. Ez az auditornak egyszerűbb-gyorsabb, a megrendelőnek meg szerencsés esetben olcsóbb. Az egész épületre vonatkozó tanúsítvány esetén az a probléma, (ami megint inkább csak elvi), hogy ha tíz éven belül bármelyik lakó változtat (nyílászárót cserél, gázkazánt cserél, stb.) akkor az egész épület (közös) tanúsítványa érvényét veszti.

-Tehát egy lakásnál a tanúsítvány vonatkozhat az épület egészére, elfedhető ezzel az adott konkrét lakás gyengesége. A különböző épületnagyságok esetében máshol vannak a kategóriahatárok. A tanúsítványon szereplő primer energiát csak beavatottak tudják átváltani rezsiköltségre, ráadásul ugyanarra a lakásra többféle módszerrel többféle besorolás is kihozható. Már csak azt nem értem, hogy miért pont ilyen a rendelet. Ha fizet az ember a tanúsítványért egy csomó pénzt, akkor elvárná, hogy legalább arra alkalmas legyen, amire kitalálták, azaz összehasonlíthatóvá tegye a rezsiköltségeket, hogy ezáltal a mainál jobban határozza meg a lakáspiaci árat az energiatakarékossági felújítás vagy elhanyagoltság.

-Hát erről a készítőket kellene megkérdezni, én máshogy találtam volna ki. Valószínűleg azért ilyen, mert egyszerűbb volt az új épületekre vonatkozó szabályozást átvenni egy az egyben, figyelmen kívül hagyva azt, hogy az épületet egyben építik, de utána lakásonként adják-veszik. Annyira amúgy nem reménytelen a helyzet, csak el kell kérni az energiatanúsítványt megalapozó számítást is. Onnan bogarásszuk ki a "fűtési energia effektív igénye" sort, ami már tartalmazza a kazán veszteségeit is. A rendelet abban is semmitmondó, hogy mi a követendő eljárás, ha csak kéménylyuk van, illetve ha több alternatíva van a fűtésre. (Pl. vegyeskazán rakható szénnel és fával, van gázkazán, sőt a klíma is tud fűteni is, ez négyféle primer energia - vélhetően ilyenkor a legkedvezőbbel vagy a legegyszerűbben számolhatóval készül a tanúsítvány) Ha az "Épület(rész) effektív fűtési hőigénye" sort nézzük, akkor az a fűtési rendszerektől független, az alapján is összevethetjük a lakásokat. Mindenképpen érdemes szakemberrel is megnézetni a kiszemelt házat, mert nem csak az az érdekes, hogy  jelenleg mit tud, hanem hogy kábé mekkora ráfordítással mi hozható ki belőle.

Amúgy ha tényleg a lakosság energiatudatossá tétele és nem a megsarcolása lenne a cél, ahhoz sokkal alkalmasabb eszköz lenne egy okos weboldal, ahová bárki beírhatná a háza-lakása adatait, és kapna egy energiaigényt. Mivel ez nem ötezerötszázas óradíjért dolgozik, nem csak az eladó lakásokra végeznék el a számítást, hanem csak úgy kíváncsiságból is, illetve hogy kiderüljön, milyen beruházás mennyi idő alatt térül meg.

-Az energiatanúsítványban nincsenek ilyen tanácsok?

-De, van benne javaslat, amennyiben nem éri el a C kategóriát, sőt: "A javaslatnak az épület rendeltetését, műszaki állapotát figyelembe vevő költséghatékony megoldásra kell irányulnia, és figyelemmel kell lennie a reális megvalósíthatóságra is.". Azonban  ott nem mi vagyunk a megrendelők, hanem az eladó.  Kevéssé egzakt szabály ez ahhoz,  hogy a tanúsítóval szemben bármilyen igény érvényesíthető legyen. Lehet hogy  ablakos a sógora, ezért minden házra nyílászárócserét javasol először - vagy mert ez van benne a számítógépében.

-Meddig érvényes a tanúsítvány?

-Tíz évig, ha közben semmi nem változik, amit a számítások során felhasználtak.

-Hallottam hogy sokszoros csúszással vezettük be az EU elvárásaihoz képest. Ezek szerint sok EU országban már működik. Mik az ottani tapasztalatok?

-Az EU nem szabályozta ezt a kérdést szigorúan, csak hogy legyen tanúsítvány. Van ahol mesteremberek (nem mérnökök) állítják ki egy tanfolyam elvégzése után. Kísérleteznek az egyszerűsítéssel is, hogy minél olcsóbban és gyorsabban lehessen tanúsítványokat gyártani, amik ugyanakkor a lényeget megragadják, és felhívják a figyelmet az energiahatékonyság fontosságára. Bővebben itt.

A Dunántúli Napló július 3.-i számában olvastam a cikket, ami itt is elérhető. Azóta már megtaláltam a törvény eredetijét is, itt olvasható a 176/2008-as kormányrendelet "Az épületek energetikai jellemzőinek tanúsításáról".

(Itt kényelmesebben tanulmányozható, mert nem sok más jogszabály közül kell kibogarászni, Word formátumban pedig itt.)

A főbb engedmények:

2012 javuár 1.-től lesz kötelező, 2009 jan. 1.-től csak ajánlott.

Van egy olcsóbb változat, max két munkaóra, és max. 5,5eFt óradíj. (Szó sincs tehát a korábbi tervezetben emlegetett ötvenezer és félmillió közötti összegről.) De sajnos a rendelet baromira nem részletezi, hogy ezért a pénzért mit is kell az auditornak csinálni. "...a mért energiafogyasztási adatokból számítva a rendelkezésre álló számlák és tervrajzok alapján kell elvégezni" - de a HOGYANról nem esik szó. A 7/2006-os TNM rendelet, amire hivatkozik, és ami az új épületekre érvényes szabályokat taglalja, természetesen nem beszél a mért fogyasztásról, hiszen tervezőasztalon lévő épületekről van ott szó.

Felmerült bennem a kérdés, hogy jó ötlet-e a falakat fűteni, ha egyszer a radiátor mögé helyezett hőtükör energiamegtakarítást nyújt azáltal, hogy nem a fal felé megy az energia.

A felületfűtés előnyei:
-A nagy hőátadó felület miatt alacsony előremenő hőfok. Ez lehetővé teszi kondenzációs kazán, hőszivattyú, napenergia használatát, illetve fatüzelés esetén megnöveli a puffertartály kapacitását.
-Szintén a nagy hőátadó felület miatt nyáron a páralecsapódás veszélye nélkül hűthetjük is vele a lakást. A padlófűtés ehhez nem jó helyen van, ehhez a legideálisabb a mennyezetfűtés.
-Megszünteti vagy csökkenti a hőmérsékleti rétegződést (főleg ha minden hűlő felületet megfelelő mértékben hűtünk, azaz padló, fal és mennyezetfűtés együttesen)
-A meleg falak miatt a léghőmérséklet ugyanolyan hőmérséklet mellett alacsonyabban tartható, ami takarékosabb fűtést jelent.

Támogatói utóbbi két tulajdonsága miatt olcsóbban üzemeltethetőnek mondják a radiátoros fűtésnél.
A mellékelt ábra a sugárzási és léghőfok összefüggését ábrázolja. Az optimális hőérzetnek vegyük akkor a sug:10 lég:30 és a sug:30 lég:15 pontokat összekötő zöld egyenest. Mindig olyan pontokat választok, amik ezen az egyenesen fekszenek, azaz egyforma hőérzetet biztosítanak.

A léghőmérséklet tartósan nem mehet a sugárzási hőmérséklet alá, csak átmenetileg a felfűtési szakaszban. Ha ugyanis minden hűlő határolófelület 21,4 fokos, akkor a nem hűlő felületek (belső falak, bútorok) szintén idővel erre a hőfokra melegszenek és így a levegő csupa ilyen hőfokú felülettel érintkezve maga is kénytelen 21,4 fokos lenni. Így a legalacsonyabb léghőfok, ami a felületfűtés mellett beállítható, magának a felületnek a hőfoka, ami, ha az előbbi egyenesen van, 21,43 fok.
Az ideális felületfűtés legyen olyan, hogy minden felület pontosan 21,4 fokos (tehát pl. ablakok nincsenek), a hőhidaknál sűrűbb csövezéssel és minden hűlő felületet becsövezve elérhetjük ezt.
Milyen tulajdonságai vannak ennek az elképzelt ideális felületfűtésnek?

-Megszűnik a levegő hőmérsékleti rétegződése, hiszen mindenütt ugyanolyan meleg van, sehol nem tud felmelegedni-felszállni illeve lehűlni-lefolyni.

-A falak elé tolt bútornak, rá akasztott képnek, falsziőnyegnek, padlószőnyegnek nincs semmilyen hatása, nem rontja vagy javítja a fűtést, hiszen befelé nem folyik hőáram, minden pontban csak a kifelé veszteségként elfolyó energiát pótoljuk.

-A kinti hőfoktól függetlenül a fal belső felét mindig ugyanzon a hőfokon kell tartani. (Mármint a víz hőfoka változik, de a fal átlaghőfoka nem, azaz a vezérlésre alkalmas a fal egy csövek közötti pontjába helyezett érzékelő) Ha nincs belső hőforrás (pl. vasalás, napsütéstől felmelegedő bútor, stb.), akkor nem lesz hőingás a helyiségben. A hőmérséklet változtatásakor azonban a hőtehetetlenséget figyelembe kell venni - ez legnagyobb a padlófűtés esetében.

-Sem sugárzó meleget sem sugárzó hideget nem érzünk. (A "sugárzó hideg" egy illúzió, ami abból ered, hogy a felület nem kompenzálja kellően a testünktől a felület felé sugárzó energiát a maga által sugárzottal) Megérintve a hidegburkolatok kissé hidegek, a melegburkolatok nem, de nem is melegek. Ez olyan "semmilyen" érzet, de ne feledjük Lao Ce szavait:

Mikor a szépet megismerik, felbukkan a rút is; mikor a jót megismerik, felbukkan a rossz is.

Szóval a kandalló kellemes sugárzásának az az ára, hogy a szoba más helyein pedig a hideg süt. Szükségképpen így van, különben a léghőfok emelkedik kellemetlenül magasra.

Kérdés, hogy az energiatakarékosságot csak a hőmérsékleti rétegződés elmaradása okozza, vagy önmagában az, hogy alacsonyabb léghőfok elegendő ugyanahhoz a hőérzethez? Három falazatra számoltam végig a kérdést. Az első a B30-as téglából épült, a második Porotherm38 N+F téglából, a harmadik pedig 30 centis kisméretű tégla falazat, rajta 10 centiméter EPS hőszigetelés. Belül 1,5 centi, kint 2 centi javított mészhabarcs vakolat (az EPS-en kint nincs). A falfűtésnél levontam a belső 1,5 centi vakolat hatását és a 8 W/nmK belső oldali hőátadási tényező hatását - utóbbi miatt hidegebb légfűtésnél a fal belső fele, mint a léghőfok, mert nem nulla közöttük a hőellenállás. A levegő hőfoka  - a fenti "ideális hőérzet egyeneséhez" ragaszkodva falfűtésnél 21,4 fok, légfűtésnél pedig a legrosszabb esetet vettem. Például a B30-as falnál 24,1 fokos léghőmérséklet mellett 17,8 fok a fal belső oldalának hőfoka, ez a pont illeszkedik az ideális hőérzet egyenesére. Ez azzal a feltételezéssel igaz, hogy a szoba teljesen üres, és minden határoló fala 17,8 fokos, ekkor lesz a sugárzási hőfok 17,8. Ha vannak berendezési tárgyak meg  nem hűlő falak, akkor azokat a levegő melegíti, a hűlő fal sugárzással hűti, hőfokuk tehát valahol a kettő között lesz: az átlagos sugárzási hőfok tehát mindenképpen nagyobb lesz, mint 17,8 hiszen ezek a tárgyak, falak is sugároznak. Mégis a 17,8-al számolva viszont egy olyan hőfokot kapunk, ami egy berendezett szobában is biztosítja azt, hogy a hideg fal közelébe menve (ahol annak sugárzási aránya - "látószöge" - megnő) is kellemes legyen a tartózkodás. Pontosabban érzékeljük a kellemetlen hideget, de nem fázunk, mert a testünk egésze megfelelő környezetben van.
A számolás mínusz tíz fokos kinti hőmérsékletre készült, más hőmérsékletnél a légfűtésre eltérő belső falhőmérséklet és kívánatos léghőfok adódik, de a  százalékos eltérések ugyanazok. Az a következtetés vonható le ebből, hogy a falfűtés önmagában az alacsonyabb léghőfok miatt nem nevezhető gazdaságosnak, sőt ugyanolyan "komforthőfok" eléréséhez több energiát igényel, azonban ez a többlet csak régi, rosszul szigetelő falak esetén jelentős. A hivatkozott oldalon mást, mégpedig 12-15%-os költségmegtakarítást mondanak, holott a többletenergia-igény logikai úton is belátható. A falfűtés vonalától kifelé ugyanaz a fal van, és minden réteg csak a közvetlenül mellette lévő réteg hőmérsékletét érzékeli, a szoba léghőfokáról fogalma sincs. Tehát ha a téglák belső oldala a légfűtés esetén hidegebb (pont ennek kompenzálása miatt van szükség a magasabb léghőfokra), akkor kevesebb energia is távozik a falon keresztül.

A valóságban azonban nem lehet ilyen abszolút kiegyenlített falfűtést megvalósítani. A külső nyílászárók szükségképpen fűtetlen külső felületek, és takarékossági okokból általában nem kerül sor mindhárom hűlési front (padló, fal, födém) becsövezésére.
A sugárzási hőfokot ebben az esetben is beállíthatjuk 21,4 fokra olyan módon, hogy a fűtött felületeket arányosan melegebbre vesszük. Miben tér el ez az előzekben vázolt esettől?

-A léghőfok már csak átlagosan lesz 21,4. A fűtött részeken melegszik és emelkedik a levegő, a hűlő részeken pedig lefelé indul.

-Megjelennek a kellemes meleget sugárzó zónák, de a kellelmetlen hideget sugárzó zónák is.

-A fűtött részeket nem szerencsés bútorral, képpel, stb. eltakarni, mert csökken a fűtés teljesítménye és nő a veszteség.

-A kinti hőfoktól függ a fűtött felületek kívánatos hőfoka. Mivel a lehűlés falazattól függő késleltetéssel ér be, így a fűtés ideális vezérlése nem egyszerű. A benti léghőmérséklet is lehet a visszacsatolás alapja, de csak kis tehetetlenségű rendszernél, pl. gipszkartonba szerelt falfűtés.

-Hűtésre a padlót, fűtésre a mennyezetet önmagában nem használhatjuk - legalábbis erősen korlátozottan, mert ilyenkor csak a sugárzás adja át a hőt.

Az energiaigény ettől nem lesz nagyobb mint a mindent befedő fűtőfelületnél, bár a számolgatás elkezdése előtt erre tippeltem. Eltekintve persze attól, hogy minél jobban eltávolodunk az ideális, minden külső felületre kiterjedő fűtéstől, annál jobban elindul a hőmérsékleti rétegződés, illetve a hőmérsékleti egyenlőtlenségek miatt magasabb léghőfokkal biztosítható csak a komfort - azaz minél kisebb, egyúttal melegebb felületünk van, annál jobban megközelítjük a radiátoros fűtést.
De van egy másik megfontolandó szempont is, nevezetesen hogy a fal U-értéke csak végtelen nagy fal esetén akkora. Vegyük példának a harmadik falazatunkat. Ekkor ha kint 0 fok van és a falazat belső oldalán a falfűtés 40 fokos, akkor a tégla-hőszigetelés határig csak 34,3 fokig esik a hőmérséklet, vagyis a tégla átlaghőfoka 37 fok körül van. A kisméretű tégla sokkal jobb hővezető, mint a Porotherm, így a fűtés alatti 37 fokos részből jól terjed a hő a falazaton keresztül minden irányba. Ha olyan részre megy, ami szintén fűti a lakásunkat, azzal semmi gond. Ha a szomszédnak nem falfűtése van, akkor megy a szomszéd felé is, és ami a legproblémásabb, megy a lábazat, sávalap felé is. Átgondolt szigeteléssel ez a probléma is megoldható, de oda kell rá figyelni.

Másik technikai jellegű probléma a szabályozás kérdése. A radiátoros fűtésnél már a keringetőszivattyút vezérlő szobatermosztát is elég. Ha nincs nagy hideg, akkor a radiátor tetején lesz csak forró, mert egy bekapcsolás alatt a szivattyú csak odáig cseréli a vizet. És olyan soká küldi a következő adagot, hogy van ideje kihűlni. Persze itt is javít valamit a kinti időjárástól függő előremenő-víz beállítás, de anélkül is viszonylag komfortos. A felületfűtésnél viszont nincs meg a fűtőtest és a csővezeték között az a kapacitásbeli különbség (bár a modern radiátoroknál is ez a tendencia...), ha megáll a keringető, a fal-padló egyik fele meleg lesz, a másik hideg. Roszabb esetben a keringetőhöz közelebbi helyiségek melegek, a távonabbiak hidegebbek lesznek - szóval ez nem járható út. Ha nagyobb a rendszer hőtehetetlensége, például a padlófűtésnél vagy a harmadik példabeli falazatnál a téglára, a vakolat alá helyezett falfűtésnél, akkor a tömeg hőkapacitása kiegyenlíti az időnként érkező negyven fokos vizet - de az ideális ilyenkor is inkább a vízhőfokon keresztül történő szabályozás az ideális. Alacsony tehetetlenségű rendszernél, pl. a gipszkartonba szerelt csövek esetén pedig csak ez a járható út.

Még pár szó a hőmérsékleti rétegződésről

A konvektor onnan kapta a nevét, hogy konvekcióval, azaz áramlás útján adja le a hőt. Ez nem egészen igaz, hiszen elég forró is tud lenni, ha feltekerik, de a konvekcióra törekszik. A forró részek el vannak takarva lemezekkel, amik felfogják a sugárzást, így a belső részen, kisebb részt a borításon felmelegedő levegő viszi el a hő nagy részét. Mitől függ a hőmérsékleti rétegződés, ha nem felületfűtésünk van? Függ egyrészt a falak hőszigetelésétől. Ha jól hőszigetel a fal, akkor kisebb fokozaton kifűti a szobát a konvektor, ilyenkor nem annyira meleg a felszálló levegő. Ha elszakadunk a konkrét konvektortól, akkor pl. egy méter széles 60 centi magas radiátor nagyobb rétegződést okoz, mint egy két méter széles 30 centi magas radiátor. De mondhatnék két méter széles 60 centi magas radiátort is, alacsonyabb hőfokú vízzel. Lényeg, hogy a felszálló kevés meleg levegőt cseréljük le sok langyosra. Ideális megoldás a szalagradiátor. Ha konvektorunk vagy fatüzelésű kályhánk van, akkor egy ventillátorral megfújatva (konvektornál a kéményesnél veszélyes lehet!!!) némiképp javítjuk a hatásfokot, ráadásul lecsökkentjük a hőmérsékleti rétegződést is.
A sugárzásos hőleadás is a rétegződés ellen dolgozik, és minden sugároz, ami meleg, és van neki hová. Például a kétlemezes lapradiátor belső felületei csak egymásra tudnak sugározni, így onnan csak konvekcióval jöhet ki a hő. Ja, és a radiátorok mögé továbbra is érdemes hőtükröt tenni, hiába jó dolog a falfűtés - az ugyanis csak akkor jó, ha a magasabb falhőfok olyan felületen jelenik meg, ami nincs takarva: márpedig a radiátor mögötti fal előtt ott van a radiátor, nem tud tehát hozzájárulni az átlagos sugárzási hőfok emeléséhez.

- avagy szakvélemény ÉMI-módra

"Pénzeső az űrből" - hirdeti a honlap, meglehetősen erőszakos TV-shop stílusban. Volt ilyen, van és lesz, hiszen sokan gondolják úgy, hogy a pénznek nem jó helye van a balekok zsebében. Ami kiemeli a mezőnyből, az az ÉMI-tanúsítvány.

Először magáról a termékről, ami igazából egy termékcsalád. Idő hiányában legyen most csak a beltéri festék terítéken. Ez a következőket ígéri:

• optimalizálja a páratartalmat
• ezáltal nyáron hűt a párologtatás miatt
• megemeli a falak belső hőmérsékletét, ezáltal
• lecsökkenti a páralecsapódást
• megszünteti a penészedést
• egyenletessé teszi a hőelosztást, csökkenti a hőmérsékleti rétegződést
• a lakás tovább tartja meg a hőt
• akár 30% fűtési költség megtakarítást tesz lehetővé az alacsonyabb léghőfoknál kialakuló komfortérzet miatt

Ami a páraháztartást optimalizáló szerepét illeti, látok abban némi ellentmondást, hogy az "előtte siralomvölgy és hagyományos mosópor" kép felfestésekor azt mondja:

"Nyáron ez a nedvesség a falból a hő hatására szeretne párologni, de a külső – sokszor kiszellőzés nélkül épített - hőszigetelés hermetikusan lezárja a felületet, nyáron sem engedi kiszáradni a falakat. A belülre száradó falak, megemelik a belső párát, ezzel is rontva nyári hőérzetünket."

Az "utána kánaán" téma ecsetelésekor pedig így magyarázza a klímaberendezést feleslegessé tévő hatást:

"Az Interieur bevonat különleges kötőanyagának köszönhetően a levegőben lévő nedvességet magába szívja, és a kellő időben elpárologtatja. A párolgás hőt von el a környezetétől, ezáltal hűti is azt, így okozva kellemesebb hőérzetet otthonában."

Természetesen mindkét esetben hűti a párolgás a falat, ami nyáron kedvező, az elpárolgott víz viszont növeli a páratartalmat, ami rontja hőérzetünket. Mindazonáltal hasznos dolog a pára-pufferelés, azaz ha pillanatnyilag sok van, elnyel, ha kevés van, kibocsát, de vajon egy 0,3mm vastag festékrétegben mennyi nedvesség is fér el? Összevetve mondjuk egy 15mm-es gipszkarton hasonló hatásával, én a gipszkartonra szavaznék... Amúgy pára-ügyben a lényeg a szellőztetés, ahogy a cikk is írja, bár némiképp a sorok között kell olvasni:

"Egy négytagú család körülbelül 20 liter párát termel egyetlen nap során. Ezért óriási hibát követünk el, ha nem fordítunk kellő figyelmet a belső páratartalom optimalizálására, a szellőztetésre."

Ez így van bármilyen bevonat esetén, hiszen a pára lényegében csak a szellőztetés útján tud távozni. (A falon át kb. 3% megy csak ki)

De mi a helyzet a falak belső hőmérsékletének megemelésével? Egyrész ez eleve csak a fűtési költség NÖVELÉSÉVEL lenne csak megvalósítható. Egy festékbevonat olyan vékony, hogy legyen bár a legkiválóbb hőszigetelő anyagból, hőellenállása elhanyagolható. Tehát ha melegebb a festék, melegebb a fal belső fele is. Ha melegebb a fal belső fele, akkor nagyobb lesz a hőveszteség, hiszen a festék hátoldalától ugyanaz a fal van, mint eddig. Az ÉMI-enegedélyből derült csak ki számomra világosan, hogy öndefiníciója szerint ez egy "infravörös tükröző bevonat". Magyarul hőtükör, pont olyan, mint a fényes alufólia, csak szórtan tükröz, akár a hó a fényt. Mi történne, ha letapétáznánk a szoba falait alufóliával? A korábbi festék (mindegy, milyen színű, infrában a fehér is "fekete", azaz elnyelő) elnyelte a hősugárzást, ezáltal maga is melegedett. Az alufólia visszatükröz, azaz nem nyeli el a sugárzást, tehát csak a vele érintkező levegő melegíti. Emiatt megnő a hőlépcső a fal és a légtér között, azaz a fal nem melegebb lesz, hanem hidegebb. Ez csökkenti ugyan a hőveszteséget, de ha valamilyen hőhídnál eddig párásodás lépett fel, akkor ezután a hidegebb felületen még inkább így lesz.
De mi a helyzet a hőkamerás felvétellel, ahol látszik, hogy festés után szinte eltűnt a hőhíd? Hát a hőkamera egyik pontatlansága a tükrözési hiba, például egy alu hőtükörben lehet látni egy gyertya tükörképét, azaz a kamera azt mutatja, mintha lenne egy forró folt a tükrön. Ki is lehet vele íratni, hogy hány fokos. Aztán ha megérintjük a lemezt, tapasztaljuk hogy mégsem meleg... Ha ez a festék tényleg infravörös tükröző bevonat, akkor a hőkamerát becsapja, mert a róla jövő sugárzás visszavert sugárzás, semmit nem árul el tehát a bevonat tényleges hőmérsékletéről. Még jó, hogy a mérést Dr. Simov végezte a szófiai egyetemről, már kezdtem azt hinni, hogy csak a mi elitünk féltudású :-)

"Féltudásukkal nem az az alapvető probléma, hogy sok mindent nem tudnak, hanem az, hogy mennyi mindenről nem tudják, hogy nem tudják. Képtelenek megkülönbeztetni a jó ötletet a bizarrtól, a hasznos tanácsadót a lézengő rittertől, általában a releváns tudást a kóklerségtől."

Magyarországon az ÉMI az atyaúristen. Ha a kisméretű téglának nincs ÉMI-engedélye arról, hogy belőle lehet kéményt falazni fatüzeléshez, akkor hiába a több évszázados hagyomány, ilyen kémény nem építhető. (Persze a törvény szövedéke mindig fölfeslik valahol...) Ennek a festékrendszernek van ÉMI-engedélye, ami nem is lenne meglepő, hiszen végül is ha a marketing-mázat lehámozzuk róla, akkor is egy használható termék, legfeljebb nem annyira csodálatos. Amin kiakadtam az a hivatalos iratok kétértelmű fogalmazása, zavarossága. Egy felkészületlen ámde agilis ügynök stílusa ("az emissziója kifejezetten alacsony, izé, magas, lényeg hogy kedvező, meg a falat is szárítja, vedd meg") keresztezve a hivatali formailizmussal....

Az ÉMI alkalmassági részvizsgálati jegyzőkönyvében például ez olvasható a 2.1 pontban:
-alacsony emisszió, reflexió
-kedvező érintési hőmérséklet, látens hőtárolás
-páraeltávolítás
-sugárzási nyereség
Ezeket nem úgy aposztrofálja, mint "feltételezett" vagy "bizonyítandó" hatások, hanem hogy "hatásai az alábbiak", miközben a későbbiekben az érintési hőmérsékletről és a látens hőtárolásról nem mond semmit. Nem derül ki, hogy akkor most ellenőrizték, de nem volt ilyen hatás, nem ellenőrizték - akkor pedig miért nem fogalmaz egyértelműbben. Az alacsony emisszió, reflexió-t azért emeltem ki, mert feltehetően úgy szerepelt valamilyen nyelvű eredeti szövegben, hogy (magas) reflexió, alacsony emisszió. A magyar olvasó pedig kapásból alacsony emisszió, (alacsony) reflexió-ként dekódolja a sort, kivéve ha tudja hogy a tükröző bevonatot tudományosan magas reflexiójú bevonatnak kell mondani. Az alacsony reflexiójú hőtükör ugyanaz a kategória, mint a hidrogén-klorid mentes sósav, azaz önellentmondás.

A hőtechnikai vizsgálat (4.1 pont) is csak annyit árul el, hogy a bevonat "kedvező hőtechnikai jellemzőkkel" bír, "kedvező emisszió"-ja van. De hogy ez milyen szempontból és miért "kedvező", az nem derül ki. Ha ugye konkrétan "magas", akkor azért lehet kedvezőnek nevezni, mert akkor a Kirchhoff-törvény miatt az abszorpciója is magas, azaz a lehetőségekhez képest felmelegszik, így a "kedvező érintési hőmérséklet" szempontjából jó, (bár nem jobb, mint bármilyen festék, mert azok is ilyenek), ha pedig "alacsony", akkor az a hőszigetelés miatt lenne jobb, egyúttal alacsonyabb falfelület-hőmérsékletet jelent. De egyszerre alacsony és magas nem lehet, ez nyilvánvaló.

Aztán az "Alkalmassági vizsgálati jegyzőkönyv" 22. oldalának közepén az újabb nehezen értelmezhető szentencia:

"A Thermo Schield  bevonat kedvező hőtechnikai és páratechnikai jellemzőkkel rendelkezik, amely elsősorban a magas emissziós és a szárító hatásának köszönhető"

Egy tükröző bevonat nem lehet magas emissziójú, ebbe a mondatba tehát az van belekódolva, hogy "a termék nem nevezhető infravörös tükröző bevonatnak"? Vagy úgy értették, hogy pára-emissziós? A 3. sz. melléklet tartalmazza az IR-diagramot, abból én meg tudnám mondani, hogy akkor most tükröz vagy nem (sajnos a cég a mellékleteket nem csatolta a jegyzőkönyvhöz, annak ellenére, hogy az elején a "jegyzőkönyv csak teljes terjedelmében másolható, kivonatos közléséhez az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Kht. engedélye szükséges" figyelmeztetés olvasható.).

Kísérletileg úgy lehet ellenőrizni, hogy mennyit ér a bevonat, hogy egy pár wattos zseblámpaégőre gombócot gyúrunk alufóliából, hogy egy nem túl forró hőleadó gömböt kapjunk, majd befújjuk feketére. Egy kültéri hőmérő érzékelő-szenzorát bevonjuk fényes alufóliával, hogy a sugárzás ne melegítse, csak a levegő. Készítünk két egyforma dobozt, kb. egy négyzetdeciméteres oldalakkal, az egyiket gipszkartonból, a másikat festékkel bevont gipszkartonból. (festékkel befelé) A szenzort úgy rögzítjük, hogy az égőt a dobozzal letakarva a felső laptól kb. 2 cm-re legyen. Ezután letakarjuk először az egyik majd a másik dobozzal, megvárjuk a hőegyensúlyt, és megnézzük, hogy melyik produkál nagyobb hőfok-emelkedést. Maga a lap, amin az egész van, valamilyen hőszigetelő lap, alufóliával borítva. Ha tényleg hőtükör a festék, akkor magasabb léghőfok jön létre, és infrahőmérővel rámérve a dobozra kívülről, a felső lap melegebb, az oldalsó alja pedig hidegebb lesz mint a kontrolnál. Igen, NŐ a hőmérsékleti rétegződés, hiszen ha az egyenletesen melegítő sugárzás nem tudja átadni az energiát a határoló falaknak, akkor a légáramlás fogja az égő összes energiáját elszállítani, mégpedig természeténél fogva fölfelé. A reklámszöveg "csökkenti a hőmérsékleti rétegződést" állítása valahogy úgy igaz, hogy "előnyösen párosítható a hőmérsékleti rétegződést csökkentő sugárzó fűtési módokkal".

Például ha van egy fürdőszoba, amit nem gazdaságos egész nap fűteni, úgyis este van csak használva, akkor ott jó ötlet a sugárzó fűtés, ami a hideg oldalRÓL sugároz. Hagyományos festés esetén annyi sugárzó kell, ahány hideg oldal, hogy egyenletesen érjen minket a hő. De ha ez a festék tényleg olyan kiváló, akkor kevesebb is elég, pl. elég a külső falakra, a plafonról pedig jönnek a visszavert sugarak. Így egyértelmű, hogy kisebb fogyasztással elérjük ugyanazt a hőérzetet.

Amúgy mennyit jelent ez a bevonat? Ha nem sugárzó fűtés van, hanem konvekciós (pl. burkolt radiátor, ahol réseken áramlik a levegő), akkor ha a belső oldali hőátadási tényező 8-ról 5-re csökken (a sugárzási komponens hiánya miatt), akkor ez a rettentő korszerűtlen B30-as falazaton 10%-ot javít, egy U=0,45-ös szabvány falazaton 3%-ot. További (apró)javulás, hogy a belső falak sugárzás útján nem adnak le hőt a külsőknek, így melegebbek lesznek, megnő a szoba "sugárzási hőfoka", azaz javul a hőérzet. Cserébe hidegebb lesz a külső fal, jobban megy bele a pára (az ÉMI vizsgálat alapján a bevonat kiváló páraáteresztő), ami pedig javítja a falazat hővezetését, ami el is viheti a fenti előnyöket, sőt. (A nedvesedő fal még hidegebb lesz, ettől még több pára megy bele...)

Sugárzó fűtéssel valamivel kedvezőbb a helyzet, mert az alacsonyabb léghőfok miatt a levegő és a fal közötti hőlépcső is kisebb. Pl. ha a hőátadási tényező 8-ról 5-re csökken, akkor ezáltal a hőlépcső 8/5-szörösére nő. Ha a hőmérséklet a sugárzó fűtés miatt 20 helyett csak 16 fok, és kint 4 fok van, akkor 12/16-od részére csökken a hőlépcső, de összességében így is 1,2-szörösére nő.
Szóval elgondolkodnék, hogy merjem-e használni, és ha igen hogyan. Jó lenne, ha létezne erre valamilyen állami tanácsadó testület, ami eldönti, hogy adott építőanyag mire és milyen feltételekkel használható. Hívhatnák mondjuk Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Kht.-nak is.

 

Update: avagy mi újság öt és fél évvel a fenti írásom után. Ha működne, ennyi idő után már elterjedt volna a híre, "jó bornak nem kell cégér alapon". Rákerestem, hol tart most a termék. A google már másodikként hozza a http://thermo-shield.info/ oldalt...

A másik, amire rájöttem, hogy a termék csak ideiglenes ÉME-t kapott, ami már a cikkem írása idején sem volt érvényes. https://www.emi.hu/EMI/web.nsf/Pub/eme_ervenytelen_osszes.html

A választók nem szeretik azokat a politikusokat, akik olyan törvényeket hoznak, amelyek rontanak az ő anyagi helyzetükön. Az energiatanúsítványt pedig még a tágabb összefüggéseket belátni képes választók sem látják hasznos tehernek, ami segít majd hosszú távon az országon.
Emiatt a törvényhozás különböző taktikákkal igyekszik mérsékelni a népszerűségvesztést. A legegyszerűbb lenne persze jó törvényeket hozni, de ez nem egyszerű. A politikus - jelen törvényjavaslatot például Lamperth Mónika írta alá - nem ért mindenhez, így szakértőkre kénytelen bízni az előkészítést. Amikor az EU-ban megszavazták, még talán fogalmuk sem volt, hogy mi ez, és mennyibe fog kerülni. A mostani javaslat már tartalmazza az összeget, ami elgondolkodásra késztethette akár a kormányt is. (Bár mintha ők mostanában a "reformintézkedések rövid távon népszerűtlenek" állítást ekvivalensnek tekintenék a "népszerűtlenek vagyunk, tehát amit csinálunk, az biztosan reform" állítással.)
A törvény szociálisan érzéketlen, mert akik például a fenti színvonalú házakban laknak, azoknak még az ötvenezer is sok, a félmillió meg kábé a lakás értékének fele. Nem határoz meg minimum komfort-szintet: mindenre kell tanúsítvány, amiben folyamatosan laknak. (Bár azt sem határozza meg, hogy hogyan kell tanúsítani egy lakást, ahol nincs melegvíz-előállító szerkezet és fűtés is csak a kéménylyuk.)

Az egyik taktika, hogy kitolják a választásokhoz minél közelebb, ha már az utánra nem lehet. A választók viszonylag kis százaléka szembesül addig azzal, hogy mi is történt.

A másik, hogy áttolják a felelősséget az EU-ra, ami akkor lenne jogos, ha fel tudnának mutatni valami ellenvéleményt, amit lesöpört a többségi szavazógépezet, de hát ilyenről nem tudok.

A harmadik lehetőség, hogy lesz ugyan törvény, de betartatására nem lesz szankció. (Ilyen volt egy időben a kötelező tüdőszűrés is) A bérbeadásnál szinte biztos hogy többnyire így lesz, az adásvételnél meg addig, míg nem teszik a földhivatali bejegyzés feltételévé. (Bár lehet hogy még utána is lesz rá jogi kiskapu, mondjuk a vevő kölcsönadja az eladónak a vételárat egy másodpercre azzal, hogy ha nem kapja vissza időben, akkor a ház biztokosa lesz.)

Atanúsítványok piaca is ennek megfelelően fog alakulni. Ha lesz "kényszertanúsítás", akkor lesznek előbb-utóbb olcsón semmit tanúsító cégek. Ehhez fordul valaki, ha mondjuk a nagyszülei tulajdonában álló házat veszi meg, ahol esetleg évekig lakott is, tehát eleve mindnet tud az ingatlanról. (Például azért nem örökli, mert az adásvételi illeték kisebb mint az öröklési) Akkor is ők lesznek a nyerők, ha a lakás eleve legrosszabb kategóriásnak tűnik, illetve ha egyszerűen nincs az eladónak pénze, de azt hiszi, hogy a törvényt be kell tartani, különben elviszik a zsandárok.
Lesznek biztosan olyan cégek is, akik árukapcsolással adják, tehát ha velünk végezteti X lakásfelújítási munkát, akkor cserébe ingyen tanúsítjuk lakását.
Illetve lesznek olyanok is, akik drágán tanúsítanak, de feljebb is tolják a lakást a listán.
Meg olyanok is, akik drágán tanúsítanak, és lefelé tolják a lakást a listán - őket a vevő fizeti.

"Az éves nettó fűtési energiaigény: 16425,77kWh/a" mondja a mérnök. A mérnök ugyanis két tizedes pontossággal számol, legyen bár gépész-, élelmiszer- vagy villamos-. A példát direkt a bme.hu domainre szűkítve kerestem, hogy itt nem valami provincializmusról van szó, a magukat legtöbbre tartó egyetemen is így van ez. (innen az idézet, 17.oldal, 34.dia)

A magamfajta (a szerző fizikatanár) elálmélkodik ekkora pontosságon: ez azt jelenti, hogy az épület teljes határolófelületének lemérése négyzetcentiméterre pontos volt: 492,0000m²?
Természetesen nem. A mérnök nem kutató. Ő maga is tudja, hogy például a 0,5-ös légcsereszám az nagy valószínűséggel valami 0,3 és 0,8 közötti érték, de ritkán ettől eltérő is lehet. De ha törvény szerint 0,5, akkor azzal számol, mert nem modellez, hanem jogszabályt alakalmaz. Ahogy a bíróságon nem igazság, hanem jogszolgáltatás folyik, a mérnök szabvány-alkalmazást végez, nem foglalkozhat a megérzéseivel. (Hogy akkor most a „polisztirol hab, amelyre rávakolnak vagy rábetonoznak” mégsem 45, hanem csak 15%-al nagyobb hővezetésű) Ilyen módon az ellenőrizhetőséget is csak úgy érti, hogy a számolás és a szabványalkalmazás ellenőrizhetősége. Ha mindenki két tizedessel számol, akkor bárki számítását ilyen módon megismételve ugyanazt kell kapjuk, ha mindketten jól számoltunk. (Manapság persze a számítógépek titokban 8 sőt 16 jegy pontossággal számolnak, ez a szokás azonban régebbi eredetű)

Algoritmus-végrehajtásra tökéletes a számítógép, csak egy jó szoftvert kéne írni. Az egyszerűsített számítással előállított tanúsítvány jóval olcsóbban legyártható lenne úgy, ha nem kellene feltétlenül hozzá épületgépész. Egy kérdőív végigvinné a felhasználót a teljes külső felületen, bekérve falvastagságot, rétegrendet, becsatlakozó (hőhíd) falak és födémekét is, nyílászárók típusát, méretét, elhelyezkedését a rétegrendben, stb., stb. Végül kiadja a fűtési energiaigényt, aztán lehetne tovább kérdezősködni a kazánról... Lényegében egy szájbarágós felhasználói felülettel ellátott WinWattot képzelek el, legalább részben webesítve. Ez egyrészt az eredmények központi adatbázisban tárolása-visszakereshetősége miatt kellene, illetve egyszerű lenne a szoftver illetve a "hasznos tanácsok energiatakarékos korszerűsítéshez" rész naprakészen tartása.

Csak nem gondolom, hogy maga az eladó fogja majd felvinni az adatokat? De gondolom, az eladó (bérbeadó) vagy ha nem tudja mi a különbség B30 és Porotherm38, EPS és XPS között, akkor a megbízottja, aki akár lehet épületgépész is. A felelősség minden esetben az eladóé, ha a valósnál jobb adatokat ad meg, utólag perelhet a vevő. Jelenleg ez nem egyértelmű, pl. mi van, ha az eladó az új házához átvisz a padlásról pár guriga üveggyapotot? Ki a felelős azért, ha a tanúsítvány nem valós?
És mivel a szoftver ingyen dolgozik, a tanúsítványt kíváncsiságból bárki megcsináltathatja, akinek van kedve méricskélni a lakását, nő ezáltal a köztudás, és remélhetőleg csökken az energiafelhasználás.

Már csak létre kéne hozni ezt a közjószágot, ami egyszeri komolyabb beruházás, bár országos szinten szinte semmi. Ahhoz képest, hogy hány mérnökóra (ami állítólag 17eFt) megy el országosan a tanúsításra, amit a monopoljoggal rendelkező auditorok zsebelnek majd be, szinte semmiség. Persze éppen meg lehet érte dolgozni, mert tényleg amíg akár egy régi, gyári tanúsítással nem rendelkező ajtóról megállapítja, hogy mennyi az U-ja, hát akár azon is egy órát elszórakozhat. Csak kérdés, hogy termel-e eközben ekkora társadalmi értéket? Ha rövidlátóan nézzük, akkor igen. Ha a kormány rendeletet hozna, hogy mondjuk minden házasságkötéshez kötelező egy Ózdi Kohászati Művekben gyártott erényöv megvásárlása, (ami persze nem olcsó, hiszen az erényöv-kovács speciális szakképzettségét és gyakorlatát meg kell fizetni), akkor ezzel picinyt megnőne a GDP, hiszen sok ember vásárol számlára erényövet, a kohászok, kovácsok bevétele nő: összegészében több termelési érték keletkezett, hurrá, lendületben az ország. De ez nem szabadpiac, nem valódi érték.

Sajnos az érdekeltséggel van baj: az épületgépészek pont annyira ellenérdekeltek, mint a pedagógusok lennének egy óraszámcsökkentéssel járó internetes távoktatási programban.

Az eddigi öt post az energiatanúsítvány kritikája volt, most akkor jönnének a javaslatok. Csekély reménnyel, mert az előkészítés már igen előrehaladt állapotban van...

Először magáról a "passzusról", azaz a lényeget tartalmazó összefoglaló oldalról. Nem szabad elfelejteni a végcélt, ami a szén-dioxid kibocsátás csökkentése lenne eredetileg. Ha egy használt házra kiszámítjuk, hogy mekkora a benapozása, és ezzel magasabb kategóriába sorolódik, azzal semmi sem történt valójában, mindenképpen talál magának vevőt/bérlőt, akik ugyanúgy használni fogják, mint annakelőtte, és ugyanannyi szén-dioxidot bocsátanak ki, mint korábban. Ha ehelyett megadjuk, hogy a ház becsült (=egyszerűsített módszerrel számolt) energiafogyasztása X, ebből megtakarítható
-a napsütéses órákban függönymentes ablakokkal Y
-csipkefüggönnyel kb. Y1
-a radiátor mögé tett hőtükörrel Z,
stb, szóval ekkor van rá esély, hogy a tulajdonos ilyen módon kiokosítva energiatudatosabban fogja használni a lakását.

Szóval szerintem a tanúsítvány külön soron tartalmazza a fűtés energiaigényét, a melegvíz energiaigényét és esetleg a főzés enegiaigényét is. Fizikai jelentésben, tehát NEM primer-energia.
Például:
A fűtés becsült éves energiaigénye 80000 MJoule. A 80% hatásfokúra becsült gázkazán vesztesége 16000 MJoule, a hőszabályozás pontatlanságából eredő becsült veszteség 7000 MJoule, összesen 103000 MJoule.
A fűtés villamos segédenergia igénye 240 kWh
És a külön lapon lévő "javaslatok az energiamegtakarításra" oldalra automatikusan odakerülne a fenti napsütés-nyereség mellé, hogy
- kondenzációs gázkazánnal....
- időjárásfüggő vezérléssel...
- alacsony fogyaztsású keringető szivattyúval...
Az energiahordozók természetes mértékegységükben lennének kifejezve, a tüzifa például kg, így az aktuális árakon mindenki át tudná váltani forintra.

Miért nem váltanám át primer energiára (most tegyük fel, hogy sikerülne valami értelmes jelentést rendelni hozzá, mondjuk szén-dioxid kibocsátás)? Egyrészt függ az átváltás lakáson kívüli dolgoktól. Ha a távfűtés átáll kapcsolt energiatermelésre, akkor akár többezer lakás tanúsítványát kellene módosítani, mert változott a szorzó. Ha leáll Paks, és helyette beindul a gázerőmű , akkor rögtön megváltozik a villamosenergia átszámítása, stb. A másik ok, hogy nem lehet embereket átejteni, mert rájönnek. Szóval ha kiderül, hogy a pelletfűtéses lakás kedvezőbb besorolású ugyan, mint a gázfűtéses, de üzemeltetési kültségben inkább fordított a helyzet, akkor inkább a tanúsítványt tekintik hülyeségnek, nem állnak át pelletfűtésre. Végül azért is, mert a fa megújuló, de korlátozott erőforrás, a gázárkompenzációt is kiváltó nagy emelés telén a fa ára is hirtelen  emelkedni kezdett, aztán azóta erőművek is elekezdtek fával fűteni, így semmi értelme  fa környezetkímélőségét hangsúlyozni, mert nem fűthet mindenki fával. (A mai erdősültségi és energiafogyasztási helyzetben.) A HTO drasztikus áremelése óta senki nem fűt vele, szóval az állam ha akarja, ilyen eszközökkel tudja orientálni a lakosság fogyasztását. Tájékoztató adatként persze szerepelhet.

A használati melegvizet nem a négyzetméter fogyasztja, hanem a lakók, így ott valami ilyent írnék:
Fürdőszobai bojler (vezérelt áram):
tárolási veszteség: 1kWh/nap
10 l víz felmelegítése 0,35 kWh

Vízmelegítő a mosogatónál (nappali áram):
Tárolási veszteség: 0,4kWh/nap
10 l víz felmelegítése 0,35 kWh

Kérdés még a viszonyítási alap és a "betűjelzés" kérdése. A kettéválasztott fűtés - használati melegvíz hatékonyság a betűjelzés duplázását teszi logikussá. Szerencsésebbnek tartanám, ha a betűjelzés alapja valamilyen abszolút skála lenne, nem a felület-térfogat aránytól függő.

Hasznos lenne ugyanakkor egy referencia fűtési energiaigény megjelenítése, hogy adott lakástól mi ma az "elvárható". A felület-térfogat arányt függetleníteném az épülettől: fűtetlen felület/térfogat arány. A belváros tele van olyan idős épületekkel, amiknek nincs is már meg a tervrajuk, ám igen struktúráltak és méretesek ahhoz, hoyg felmérésük sok időt igényeljen. Ráadásul ha nem világosan tisztázott a felelősség kérdése, akkor ugyanazt az épületet egy soklakásos bérházban tíz auditor tízszer is nekiállhat megmérni. Pedig egyszerűbb lenne így:
-20 fokos hőmérsékletű helyiség, a szomszé lakásban szintén 20 fokos hőmérsékletű helyiség, ez a fal akkor nem számít külső falnak
-20 fokos hőmérsékletű helyiség, a szomszédban 16 fokos hőmérsékletű helyiség, akkor ez(20-16)/(20-4)=25%-ban számít külső falnak.

Marad még egy megoldandó probléma, hogy a tanúsítvány túl drága, erről írok a következő postban...

...avagy az épületenergetikai modellezés gyengeségei

Az előző részben szó esett arról, hogy minden nem egyértelmű kérdés megannyi útelágazás, melyek más-más végeredményhez vezetnek, így ugyanaz az épület auditortól függően sokféle eredményt kaphat. Részben ehhez a témához kapcsolódik még a nem minősített szerkezetek és eszközök problémája.

Néhányan elkezdték, és lehet hogy divatba jön a tömegkályha építése. A törvény ilyent nem ismer, csak cserépkályhát, arra 1,6 a teljesítménytényező (hatásfok reciproka), pedig a tömegkályha megfelelő használattal ennél 62,5%-nál nagyobb hatásfokot biztosít. A gyártó nem ad meg rá adatot, mert ugye egyedileg készül.

A sörkollektor és más népi gyártású napenergia-hasznosító szerkezetnek sincs gyártói hatásfok-képlete, csak a saját mérések (egy példa jól műszerezett kollektorra), bár a légtömeg-mérés miatt van benne némi bizonytalanság. Tehát a tanúsítvány készítője nem igazán tud mit kezdeni vele, vagy teljesen kihagyja, mondván hogy a biztonság rovására téved, vagy tippel valamilyen értéket.

Az előtét-tartály se iparilag gyártott-minősített termék, mégis hasznos. Lényegében egy hőszigetelés nélküli bojler, hogy a 8-13 fokos bejövő víz benne szobahőmérsékletűvé melegedjen. Ez fűtési idényen kívül energiát takarít meg. (Fűtési idényben is, ha drágább a vízmelegítéshez hazsnált energia a fűtéshez használtnál) Egy napenergia-hazsnosítással kombinált példány itt.

Aztán vannak esetek, amikor szinte biztos, hogy a törvény betűjét követve az auditorok egy kalap alá vesznek eltérő energiaigényű házakat. A mellékelt ház például takarékosabbnak lesz feltüntetve, mintha lábazaton állna, mert kisebb a padlószinten a vonalmenti hőátbocsátás, ha nincs kiemelve. Így viszont, mivel még a kátránypapír felfedezése előtt épült, erősen vizesedik, ami a fal hőátbocsátását megnöveli. Tíz auditorból hány fogja tudni, hogy hogy kell ezt figyelembe venni? Ő se biztos, hogy figyelembe veszi, mert mondjuk október elején megy ki, amikor nem vizes. A kiemelt lábazaton és kátránypapíron álló házaknál se mindegy, hogy száraz homokot zár-e körbe a lábazat, vagy nedvességgel telített agyagot – de ennek figyelembevételére végképp nincs képlet, tehát a vonalmenti hőátbocsátás minden háznál a képlet szerint fog alakulni.

A víznél maradva sehol sem szerepel az, hogy a vakolat/festés vízlepergető-e. Ha nem, eső után a fal átnedvesedik, és később a párolgásával hűti a lakást, de addig is rontja a fal hőszigetelő képességét.

A külső oldali hőátadási tényező szabvány szerint 24, pedig az azért is nagyobb, mint a belső oldali 8, mert a sugárzási veszteség hatása is bele van építve. Parkoló autónál mindig a szélvédő jegesedik-párásodik először, kivéve ha féltető alá állunk - szóval mindig az hűl legjobban, ami nagyobb szög alatt látja az égboltot, főleg ha az csillagos. A mellékelt ábrán , ha a kék lakás előtt nincsenek tereptárgyak, akkor a piros lakás hűl kevésbé, holott a modell szerint mindkettő egyformán hűl. (Ez főleg a rosszabb hőszigetelésű felületeken, pl. ablakoknál jelentkező különbség) A külső ajtó fölé tett féltető nem csak a csapadéktól véd, de csillagos éjjeleken a lehűlést is mérsékli némiképp (kb. 10%), de a tanúsítványt ez nem befolyásolja.

Aztán ha kisüt a nap… A hőnyereség csak az üvegezett felületekre van értelmezve, holott a falak is melegszenek. Ma hazafelé jövet elmentem egy ház mellett, aminek a lábazata sötétbarna, a ház pedig sárga. A lábazat azon a részen, amit már fél napja sütött a nap, langyos volt, miközben öt fok volt a léghőmérséklet. (Az árnyékos helyeken hófoltok voltak) Azon a helyen, ahol a nap járása miatt még csak nemrég kezdte el sütni, még hideg, mert jó hőtároló kőlábazatról van szó. A sárga fal pedig nem volt langyos sehol. De az emberi kéz mindent hidegnek érez, ami jó hővezető és a testünknél hidegebb, szóval valószínű az is melegebb öt foknál. Szóval gyakorlatilag számít a festék színe és egyáltalán nem mindegy, hogy ha csak egy oldal hőszigetelésére van pénzünk, akkor az az északi vagy a déli oldal legyen. Érdekes módon az „összetett energetikai jellemző” ugyanannyit változik, ha az északi vagy ha a déli oldalon szigetelünk le 25 négyzetmétert, a valóságban meg nem mindegy.

Még a részletes számításoknál is a túlmelegedés kockázatának számításához csak az égtájak szerinti tájolás van megadva . Holott ugye a tetőablak… A Naplopó Kft mérése alapján például a déli 45 fokos döntésű felületre 2007. június 22.-én 6849Wh érkezett, ami 24 órára elosztva 285 W sugárzásintenzitás, miközben a törvény 150 W-ot ad meg. (További nem érdektelen különbség, hogy a tetőablakra nem egyszerű függönyt tenni, pedig az a fény jelentős részét visszaszórná, valamint a kisebb beesési szög miatt az üveg visszatükrözése is kisebb.) A mérnök és a mérés egy szótőről fakad ugyan, de időközben eltávolodtak egymástól  :-)

Például a szabvány (MSZ-04-140-2) is „furcsa”. A hővezetési együttható csak laboratóriumban annyi, ezért különböző korrekciós értékek vannak, például „polisztirol hab, amelyre rávakolnak vagy rábetonoznak” rögtön 45%-al nagyobb hővezetéssel bír. Ez valahány centi vastag EPS lemeznél valamilyen nedvességtartalmú vakolattal ennyinek mutatkozott, de vastagságtól függetlenül mindenre érvényesnek tekinteni? Mondjuk egy 30 centi vastag EPS réteg csak annyit ér, mint egy 21,1 centis, ha rávakolunk? Kötve hiszem, de aki nem így számol, szabványtalan.

(Ha valami keresőmotor hozott ide, ez a bevezető cikk végén lévő állítások közül a negyediket elemzi)

Volt egyszer egy ember, vásárolt egy kis kétszoba-konyha-fürdőszoba nagyságú, 70-es években épült családi házat, amit utólag hőszigetelt és a nyílászárókat is lecserélte. Maximalista volt, 10 centi EPS-t tett fel, 25 centi kőzetgyapot a födémen, U=1,1-es üvegezés, + redőny. Majdnem olyan lett, mint egy új (azért csak majdnem, mert az aljzatbeton alatt nem volt szigetelés). Mivel a gázt drága lett volna bevezetni (nem volt a telekhatáron), ezért úgy döntött hogy a fűtést két Iris (Edilkamin) pelletkályhával oldja meg. Hatásfok gyári katalógus szerint 80%, elektromos fogyasztás 70-250W, teljesítmény 2 és 5,6kW között szabályozható manuálisan.
Emberünk más városba költözik, ezért értékesíti lakását, így törvénytisztelő ember lévén elmegy energetikai tanúsítványt készíttetni. Nem akar sokat költeni, ezért egy olcsó céghez megy, akik azt ígérik, hogy ha viszi a tervrajzot, akkor három órán belül és pár tízezer forintért megkapja. (Ja, csak ki kell tölteni egy Excel-táblát) Persze aláírja, hogy a tanúsítvány a mellékelt műszaki dokumentáció és a megrendelő adatközlése (utólag feltett EPS vastagsága, fűtés, melegvízkészítés módja) alapján készült, valótlan adatközlésből eredő tévedések következményeiért nem a tanúsító céget, hanem őt terheli a felelősség, stb. Mivel egyszerűsített számítási módszer szerint dolgozik a cég (naná, ennyi pénzért nem jár két órai munkánál több, gondolják…) ez ugye “egyedi fűtés kályhával”, 1,9-es teljesítménytényező, segédenergiára meg pesszimális becslésként abból indul ki, hogy a legkisebb fokozaton járatva a kályhát mennyi idő alatt tudná megtermelni a két kályha a lakás hőigényét, azt szorozza a 2*250W-os fogyasztással. Így kijön négyzetméterenként és évente 320 kWh primer energia igény, ami “átlagos, F” minősítés, mivel az adott felület-térfogat aránynál 210 kWh lenne a követelményszint. Ezen kicsit meglepődik, mert szerinte a lakása az átlagosnál sokkal jobb, de közlik vele, hogy ez nem fűtési költség, hanem primer energia, és az az árammal történő melegvíz-készítést drágán számolja be, (villanybojler van) nem is beszélve a kályhák működtetéséhez szükséges nappali áramról. Felajánlják ugyan, hogy hatszámjegyű pénzért valószínűleg jobbat is ki tudnának hozni részletes számítással, mivel a határ közelében van, de nem óhajtja, hiszem minden értelmes vevő ránézésre látja, hogy a háza a szokványosnál jóval energiatakarékosabb.
De aztán az egyik ígéretes vevőjelölt egy nyugdíjas német asszony lett, aki örült a hőszigetelésnek, de azt mondta, ő csak az “Energiepass”-ban bízik. Emberünknek leesett, hogy most nem lenne szerencsés az F-es tanúsítványt mutogatni, ezért azt hazudta, hogy nincs, de két héten belülre ígérte, hogy megcsináltatja. Ugyanis időközben az iwiw-en felvette a kapcsolatot egy régi osztálytársával, akiről kiderült, hogy  szintén tanúsítással is foglalkozik, és meg is hívta egy „munkavacsorára”.

-Most mondd meg, mitől „átlagos” az én lakásom? Mit lehetne még ezen korszerűsíteni?

-Hát leginkább a villanybojlert lecserélni átfolyós gázosra, ha lenne gáz. Első közelítésben amennyi a gáznál elmegy a nem 100% hatásfok miatt, annyi az elektromosnál a tárolási veszteség, csak a gáz nem 1,8-as, hanem 1-es szorzóval számítódik be, szóval így a 70,2 melegvíz-energiaigényed lemenne 39-re.

-Soha az életben nem térülne meg.

-Persze, szerintem se lehet már ezen a lakáson a valóságban érdemben javítani, de nem is azért jöttem, hanem hogy papíron javítsak. Mit szólnál például egy fürdőhengerhez? Tudod, fatüzelésű bojler, elvileg be is lehet kötni, mert arra megy a kémény. Akkor nem lenne tárolási veszteség, mert akkor fűtöd, amikor szükség van rá, nem lenne elosztási veszteség, mert rá van szerelve a csap meg a zuhanyrózsa, a tüzifa 0,6-os szorzóval váltódik, igaz csak 50% a hatásfok, összességében, pillanat, 36-ra jönne így ki a melegvíz.

-És mit szólnál a virtuális fürdőhengerhez? Elhoznám a vadászházból, odaállítanánk a kád végébe, csinálnál róla meg a lakásról fotókat, hogy le legyél fedve, a néninek meg úgyis csak a passzust fordíttatom le, a részleteket nem.

-Hát azért ez mégis kockázatos, előbb próbáljunk a szabályokat betartva célt érni. Például hol van melegvízcsap?

-Volt a konyhában is (a fürdőszobán kívül persze), de megszüntettem, mert nagyon sokára ért oda a melegvíz. Most mosogatógép van, ami maga melegíti a vizet, az nem számít?

-Nem hiszem, ennyi erővel a mikrosütő is számíthatna, én a háztartási gépeket nem tekintem az épületgépészet részének. Akkor ez azt jelenti, hogy az elosztási veszteséget le tudom vinni 10%-ról mondjuk 4%-ra, hát 70,2-ről lementünk 67-re, ez még nem túl sok. De nézzük a fűtést. Ha van gyári értéked a hatásfokra, akkor lehet azzal is számolni. Látom a legegyszerűbb utat választva az „egyedi fűtés kályhával” 1,9-es szorzójával számoltak, ami kb. „putrikályha” szint, igen, látom a gyári hatásfok 80%, az 1,25-ös teljesítménytényező. A kályháid tényleg ilyen sokat fogyasztanak?

-Nem hiszem, szerintem csak a csúcsfogyasztása ennyi.

-Mindegy, én csak a leírtakból indulhatok ki. Látom ők a maximális 250W-os fogyasztással számoltak, de a legkisebb teljesítménnyel és két kályhával. Önmagában csak a két kályha elektromos fogyasztása 500W – jó kérdés, hogy ez hozzáadható-e az adatlapon megadott teljesítményhez, vagy már beleszámolta a gyár. Egyelőre nem adom hozzá, az a biztos.

Csak a kályha segédenergiája nappali áramos szorzóval 60,4-et hoztak ki, szerintem ebből még bőven tudok faragni. Eleve, ha jól látom a legnagyobb hidegben is elég egy kályha, ha maximumra van állítva. Nem lesz ugyan egyenletes a hőmérséklet-eloszlás, de azt úgyis kötelező figyelembe venni mint hőigény illesztési pontatlanságot, akkor meg legyen is. Én annyit veszek üzemidőnek, amivel egy kályha a legnagyobb teljesítménnyel leadja azt a szükséges hőt és a két kályha helyett csak egy. Na, nekem csak 10,8 jött ki, miközben még mindig a 250W-ot vettem figyelembe a 70W-250W fogyasztásból. Akkor nézzük csak hol tartunk:

	eredeti	mostani
HMV	70,2	67,0
fűtés segéd	60,4	10,8
fűtés	189,4	124,6
összesen	320,0	202,4
210-es normához képest	152%	96%
kategória	F	C

-Szerintem jó lesz, még két százalékot kéne faragni a B kategória eléréséhez, látom hogy jó a benapozottság, úgyhogy szoláris nyereségből biztos összejön, de ahhoz már többet kéne dolgoznom.

-Köszi, szerintem jó lesz így is, majd megmondom a vevőnek, hogy ha kifizeti a részletes tanúsítás költségét, akkor B-be is sorolható a ház, de amúgy C.

Hát ennyi a tanmese a házról, ami egyszerre F és C kategóriás, de még a B-re is kacsingat. A törvény és a „szakma szabályai” távolról sem olyan egyértelműek, hogy két auditor szükségképpen ugyanarra a végeredményre jusson. Sőt eleve felkínálja a választást a részletes és az egyszerűsített eljárás között.

Ezen túl a részletek távolról sem kidolgozottak. Például ha többféle fűtési rendszer van, akkor csak annyit mond, hogy a használati aránnyal súlyozva kell őket figyelembe venni. De mi a helyzet akkor, ha mindegyik képes lenne önállóan is ellátni a lakást? Ha van egy Totya kazán, akkor az most szén vagy fatüzelés, ha konkrétan nem használják, hanem gázzal fűtenek? (De ott van, és használható)

Ha van egy hűtő-fűtő klíma, amivel ha kint 3 foknál melegebb van, gazdaságosabb fűteni, mint gázzal, akkor két auditor vajon ugyanannyi működési napot vesz figyelembe? Ha csak nappal használják, mert zavaró a zaja, akkor vélhetően lesz aki csak nappali használatot feltételez, más meg feltételezi a nagyothalló vevőket.

Zéró tárolási és elosztási veszteség, de milyen primer energia fogja melegíteni?

Ha van egy lakás, ahol a fűtést csak a kéménylyukak jelentik (eddig három lakást vettem, mindhárom ilyen volt), akkor azt milyen fűtési rendszerrel kell átváltani primer energiára? És ha vízmelegítő szerkezet sincs?

Mi számít „beépített szerkezet”-nek? Van pl. egy tele üveges, de soha napot nem kapó erkély (loggia) ajtóm. Az üvegek elé beszabtam kétcentis EPS-t, mindkát szárnyba. Mivel úgyis plafontól-padlóig függöny van előtte nem zavaró a látvány. Télen ezen felül még a két ajtó között a tokban elhelyezem az odaszabott EPS lapokat. (Nyáron azért nem, mert éjszakai szellőztetésre kell az ajtónyitás) Akkor most melyik a beépített szerkezet?

Figyelembe vehető-e a beépített szekrény U-értéket növelő hatása? És a radiátorok mögött elhelyezett hőtükör hatása?

Megannyi kérdés, amire sokféle válasz adható….

Az energiatanústványt boncolgató cikksorozatom harmadik részében nézzük, hogy egyáltalán mi is az a „primer energia”, amire mindent átszámolnak.

Primer (lat.) a. m. elsődleges, valamely jelenség, föltevés stb., amely egy másodikat, a szekundér-t megelőzi, feltételezi. Egyszerűbb esetekben, két összefüggő jelenség esetén, könnyű megállapítani, melyik a primér, melyik a szekundér ; bonyolódottabb esetekben azonban könnyen megtörténhetik, hogy a közfelfogás a két dolgot összetéveszti és az okot az okozattal felcseréli. (Tolnai Nagylexikon)

A szótári jelentésből az következik, hogy a gyökerekig visszaszámolt energiáról lenne szó, például a lakásban lead a villanybojler fűtőszála 1kW-ot, de ehhez hozzájön a vezetékeket és transzformátorokat melegítő energia, az erőmű áramfejlesztőjének és turbinájának elektromos és mechanikus veszteségei, meg az erőműből távozó hűtővízzel távozó hő, illetve az energiahordozók erőműkésszé hozásának energiája.

A kályhában elégetett szén energiájához hozzájön a kitermelés, szállítás (nemzetközi, nagyker, kisker, fogyasztó) energiaigénye.

láthatjuk, hogy nem így van. A szén 0,95-jét mi magyarázza a földgáz 1,00-jához képest? Kisebb energiaigényű a szén kitermelése, szállítása, mint a csővezetéken utazó földgázé? Mi magyarázza a kétféle áram közötti nagy különbséget? Ha tényleg az lenne a szorzó jelentése, hogy a lakásban felhasználthoz képest mennyi az összesen elhasználódó energia, akkor az áramra 10% hálózati veszteséget és 35%-os átlagos erőművi teljesítményt tekintve 1/0,9/0,35= 3,17-es szorzó adódna, és ezt növelné még az energiahordozók erőműkésszé alakításának energiaigénye. Ehhez képest a 2,5-ös meg az 1,8-as szorzó kevés, és külön furcsa, hogy a vezérelt („éjszakai”) áramé kisebb. Egy gázturbinás csúcserőmű hatásfoka 55-60%, a Paksi Atomerőmű hatásfoka 38% (eredetileg 34% volt), éjszaka meg lekapcsolják a csúcserőműveket, így az átlagos hatásfok csökken, tehát pont a vezérelt áramnál kellene magasabbnak lenni a szorzónak. Tehát a „primer energia” nem azt jelenti, amire a szótári jelentés alapján gondolok.

Mivel a törvény indoklásában a Kiotói Egyezményre hivatkozik, kézenfekvő lenne, hogy a lakásban elhasznált energia összes széndioxid-vonzatát fejezze ki, tehát azoknak az energiafajtáknak lenne nagy a szorzója, amelyek nagy széndioxid-terheléssel járnak. Ez a megfejtés sem nyerő, a metán (földgáz) 1,25 a szén 2,55 mol CO₂-t bocsát ki egy megajoule fűtőértékre vetítve, tehát ha földgáz egy, akkor a szénnek kettő fölött kellene lennie, de érthetetlen módon egynél is kisebb.

A törvénytervezet céljaként említi a vevők/bérlők tájékoztatását a várható energiaköltségekről, emiatt kézenfekvő a feltételezés, hogy a szorzó a hozzávetőleges árarányokat tükrözi. De rápillantva a tüzelőolaj 1-es szorzójára láthatjuk, hogy ez nem így van, mert a jövedéki adóval terhelt HTO-ból jóval drágábban lehet energiát nyerni, mint földgázból. A szorzók szerint az áram 39%-kal lenne drágább, mint a vezérelt áram, valójában 72%-kal drágább.

Tehát a primer energia egy olyan elképzelt mennyiség, ami nem feleltethető meg sem a szótári értelemben vett primer energiának, sem a fogyasztással okozott szén-dioxid kibocsátásnak, se a rezsiköltségeknek. (Feltehetően egy bizottság hozta össze, és mindenki belevitte a maga ötletét…) Sajnos a tervezett tanúsítvány A/4-es oldalán nem lesz rajta semmilyen más értelmezhető energia, csak ez az izé. Ez azért jó, mert semmilyen valós tapasztalat nem ingathat meg minket a passzus tökéletességében, hiszen a rezsiszámlákon nem szerepel hogy mennyi primer energiát is vettünk. Ezért mindaddig megfellebbezhetetlen tekintély marad a passzus, míg nem tanúsít egy lakást egynél több auditor. Erről lesz szó a következő részben.

Akkor sorban haladva a bevezető energiatanúsítványos post első állítása:

1. Nincs egy fix viszonyítási alap, hogy ennyi watt per négyzetméter alatt az "A" kategória, hanem ez függ az épület felület-térfogat arányától. Azaz ugyanolyan besorolású lakásoknak eltérő a primerenergia-fogyasztása.

A törvénytervezet tulajdonképpen a 7/2006 TNM rendelet („az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról”) ikertestvére. Utóbbi az új építésű épületekre határozza meg a követelményértéket arra a bizonyos összesített energetikai jellemzőre, és kimondja, hogy csak olyan épületeket szabad építeni, amelyek megfelelnek ezeknek a követelményértékeknek. Az energiaigénybe a fűtés, használatimelegvíz-készítés, a légkondicionálás illetve gépi szellőztetés számít bele. (Illetve nem lakóépületeknél a világítás is) Valami olyasmi ennek a logikája, hogy egy meghatározott energiatakarékossági célt a beruházó a számára legmegfelelőbb (időtállóság, esztétikum, no és mindenekelőtt költséghatékonyság szempontjából) módon érhesse el. Például dönthet hogy ötlégkamrás ablakokra költ inkább vagy kondenzációs gázkazánra, lényeg hogy a végeredmény megfelelő legyen.

A kocka alaktól való eltérés adott térfogat mellett növeli a felszínt, így a hőveszteségeket, azaz a mindenféle kiugró-beugró részek ellenjavaltak, de a törvény ebben engedékeny. A követelményértéket a felület-térfogat aránytól teszi függővé. Ebből következően a tömbszerű társasházi lakásokra – mivel a törvény az épületet figyeli – jóval alacsonyabb energiafogyasztást tekint megfelelőnek, mint egy családi házra.

A törvénytervezet szerint a használt lakásokra is ugyanezzel a metódussal kell számolni, és a viszonyítási alap az ugyanolyan felület-térfogat arányú új lakásra előírt követelményszint. Ha a számított jellemző a követelményszint 95-100%-a, akkor kap „C”, azaz „követelménynek megfelelő” besorolást. A teljes táblázat:

A+       <55%                 Fokozottan energiatakarékos

Namármost a követelményszint, azaz a százalékalap egyik szélsőértéke 110 kWh/m²év, a másik 230 kWh/m²év, több mint a duplája. Így egy 220 kWh/m²év mutatójú otthon, ha családi ház nagy felület/tárfogat aránnyal, akkor „B” besorolást kap, ha egy nagy kockaház része, akkor meg 220/110=200%, ami „G” besorolás.

Látszik ebből, hogy pont a betű, amit színes csíkokkal vizualizálva az arcunka nyomnak, nem ér semmit, mert ugyanakkora primerenergia-fogyasztású lakások esetén egészen eltérő betűk jelenhetnek meg. A következő részben arról fogok írni, hogy pár sorral feljebb, a primerenergia-igényre se érdemes figyelni, mert azzal se sokra megyünk. De előtte még egy érdekesség – nézzük meg az alábbi két sorház-variációt (Egy épület, három lakás):

A jobb oldali elrendezésnek nagyobb a felület-térfogat aránya, így a piros lakás gazdája vékonyabb hőszigeteléssel eléri ugyanazt a besorolást, mint a bal oldali elrendezésben. Ugyancsak szívás emeletes házban saroklakást minősíttetni: míg a családi háznál a törvény könnyebben teljesíthető követelménnyel ismeri el a több külső fal okzta többletet, itt nem. Aki nem hiszi, olvassa el a törvénytervezet IX./2 pontját!

Az EU kiadott egy direktívát, hogy a szén-dioxid kibocsátás mérséklése érdekében növelni kell az energiatudatosságot a lakáshasználókban (és a középületek üzemeltetése során is), emiatt 2009-től Magyarországon is kötelező lesz lakások eladásakor vagy bérbeadásakor az energiatanúsítvány elkészíttetése, ami az eladó/bérbeadó feladata lesz.
Ez az egy négyzetméterre vetített "primer energia" fogyasztás alapján a mosógépekhez hasonlóan kategóriákba sorolja a lakásokat, "A" a legjobb.
Maga a tanúsítás viszont nem olcsó, idézem a törvénytervezetet:

A családi ház (egy rendeltetési egység) felmérése, a tervezet alapján szükséges számítások elvégzése, valamint a tanúsítvány kiállítása 1-3 mérnöknapot vesznek igénybe. Egy mérnöknap 8 órás munkanapra számított bruttó összeget állapít meg. Tekintettel arra, hogy az energetikai tanúsítást szakértők – tehát egyetemi, illetve főiskolai végzettséggel és 8, illetve 10 év gyakorlattal szerezhető szakmagyakorlási jogosultsággal rendelkező személyek – végezhetik,így a mérnöknap díja a jelenlegi legmagasabb kategóriába tartozik, így kb. bruttó 170 000 Ft.
Az új lakások esetében a felmérés rövidebb időt vesz igénybe, illetve a szükséges adatok
egy része az engedélyezési tervdokumentációban megtalálhatók, tehát a tanúsítvány kiállítása 1 mérnöknapot sem vesz igénybe. A meglévő épületek esetében a felmérés (esetleges feltárásokkal) nagyobb időigényű, így akár 3 mérnöknapot is elérhet. Ebből következően a tanúsítás várható legmagasabb összege kb. 510 000 Ft.

Félmillió forintért meg fogják majd egy ilyen, ránézésre 50-es években épült sátortetős kocka-családiházról mondani, hogy "hát ez bizony nem túl energiatakarékos". Ennyi pénzből sajáterős kivitelezésnél a négy külső falból hármat le lehet hőszigetelni, céges kivitelezésnél mondjuk  csak az északi oldalt, meg a padlásra is teríthetünk +10 centi üveggyapotot. (Azt nem nehéz megcsinálni)
Az törvényalkotók elvi gondolatmenete valami olyasmi, hogy ha majd csak túl olcsón lehet eladni a rossz besorolású házakat, akkor a tulajdonosoknak érdekük lesz hőszigetelni azt, mert a jobb besorolás megtérül. Szerintem ez problémás feltevés. Ha a vevők igénylik az alacsony rezsit, és ezért megéri nekik többet fizetni, akkor a lakosság úgy általában, akik a következő tíz évben is ugyanabban a lakásban tervezik a lakhatásukat, szintén igényli, és ezért hőszigetel is. Feltéve ha megteheti, mert adottak a pénzügyi és egyéb feltételek. A vevő, aki beköltözik az újonnan vett használt lakásába, szintén hőszigetelne, de nem fog, mert elvitte a pénzét a tanúsítvány. Elvileg az eladónak kell fizetni, de nagyon gyakran a vevő egy másik ház eladásából szerzi a pénzt és ott fizet, illetve, ahogy azt már a gépkocsi eredetvizsgánál a gyakorlatban is láthatjuk, tipikusan az eladónak nincs annyi pénze hogy megcsináltassa, így a vevőnek kell.
Tehát országos szinten ettől nem csökken az energiafogyasztásunk, mert a lakást cserélők legatyásítása mellett mondjuk meg nekik, hogy "túl sok lesz a rezsi".
Pontosabban nem is ezt mondjuk, de még azt sem, hogy "túl sok lesz a szén-dioxid kibocsátásod, baromi nagy ökológiai lábméreted van, stb.". Az energiatanúsítvány annyi mindenről akar szólni, hogy végül nem szól semmiről, így biztosan nem jár a kívánt hatással. Nézzük miért, az egyes pontok részletezése majd egy-egy újabb post témája lesz.
1. Nincs egy fix viszonyítási alap, hogy ennyi watt per négyzetméter alatt az "A" kategória, hanem ez függ az épület felület-térfogat arányától. Azaz ugyanolyan besorolású lakásoknak eltérő a primerenergia-fogyasztása.
2. Maga a primer-energia egy számítási eljárással kihozott szintetikus valami. Két egyforma primer-energia fogyasztású lakásnak eltérő a rezsije és a környezetterhelése is.
3. A felkínált többféle számítási módszer, illetve a "szakma szabályainak" kiforratlansága miatt ugyanarra a lakásra két auditor által megállapított besorolás eltérhet egymástól.
4. Az épületgépészek által használt modellek helyenként rosszul közelítik a valóságot, így két, az 1.-3. pontok alapján egyforma lakás tényleges fűtési igénye is eltérhet egymástól.